Schmitt: a nemzeti díj hódolat az értékek előtt

Miniszterelnök úr! Házelnök úr!
Tisztelt Díjazottak!
Kedves vendégek!
Hölgyeim és Uraim!

A Biblia azt mondja: keressetek és találtok!
Az emelkedett, ünnepi pillanatok különösen alkalmasak rá, hogy belássuk: az ember természetes lelkiállapota a keresés, a zörgetés ajtókon, a kérdés-kutatás.
Válaszokat várunk magunktól, válaszokat az élettől.
Ez viszi előre a sorunkat: a jóféle elégedetlenség, az alkotói vágy.
Ha többet, szebbet és jobbat akarunk a jelennél, ha magasabbra tesszük a lécet.
Ha hiszünk egy tisztességesebb, szolidárisabb, egészségesebb és harmonikusabb világban.

Egy közösség életképességét jelzi, hogy miként keresi sorsának jobbítását, hogyan tesz fel kérdéseket, milyen válaszokat ad azokra. A nemzet önbecsülését pedig abból mérhetjük le, ha megnézzük, hogyan bánik a tehetségeivel, a kérdezőkkel és válaszolókkal.
Vajon megbecsüljük-e a sikereket? És vajon a valódi sikereket becsüljük-e meg?

Önök azért vannak ma itt, mert igaz kereső emberek.

A hétköznapokon tanítanak az egyetemen, gyógyítanak a műtőben, kutatnak a laboratóriumban. Védik a jogot, szervezik a közösséget, hajtják a gazdaság motorját. Gyerekeket mentenek és nevelnek a szépre, gondozzák az ember legsérülékenyebb részét: a lelkét. Tudományos, művészeti, társadalmi, és közhivatalokban végzett munkájukkal, műszaki, vagy sport teljesítményükkel, egyházi szerepvállalásukkal mindig az embert szolgálják.

Az állam azt köszöni meg, azt ismeri el, hogy amit tesznek: a szolgálat, az érintettség, a kisugárzás révén már nem magánügy többé. Közüggyé nemesül.

Úgy is mondhatnám, hogy az Önök eredményeiből, életművéből, munkájából energia szabadul fel. Annyi hő termelődik, amelynél egy egész nemzet melengetheti a lelkét.

Hölgyeim és Uraim!

Minden állami díj a nemzet csöndes hódolata az örök értékek előtt. A szépség, az eredményesség, a tisztesség előtt.

A napokban Erdélyben jártam és az ottani magyar közösséggel a 30 esztendővel ezelőtt elhunyt Márton Áronra emlékeztünk.

Az Ő életműve csordultig van az örök értékekre való ráhagyatkozással! Bár a világ akkortájt nagyon borúsnak, nagyon reménytelennek látszott, Márton Áron őszintén hitt abban, hogy egy közösséget, egy államot is végső soron csak az igazságra, egymás megbecsülésére, a szeretetre és az összefogásra lehet építeni.

Csak ezekből a nemes anyagokból lesz viharnak, földindulásnak ellenálló az épület.

Egy alaklommal így írt:
"A demokrácia azért a legnehezebb társadalomrendező elv, mert magas erkölcsi követelményeket állít fel, mind a vezetőkkel, mind a vezetettekkel szemben. (...) A jövő arculatát az az irányzat fogja alakítani, amely magas erkölcsi igényekkel jön, a hamissággal az igazságot állítja szembe, a gyűlöletet a szeretettel igyekszik legyőzni és a bosszúálló szándékra nagylelkűséggel válaszol."

Tisztelt Díjazottak!

Az emberi tevékenység - legyen az bármiféle - nemcsak mennyiségében, sikerességében , hanem erkölcsi minőségében is megítéltetik. Fájdalmas példákon látjuk: mit hoz a tudás távlatok nélkül, a pénz hajszolása a következmények ismerete nélkül. Ma együtt szenvedjük néhányak felelőtlenségét. Én mégis hiszek abban az erkölcsös, igazságos közéletben, amiben a szentéletű püspök is hitt. Hiszek, mert látom, hogy a szemünk láttára bontakozik ki.

Segítsük, óvjuk, tápláljuk hát együtt!

Thomas Mann szerint "ha az emberi értelem akarja, hogy erősebb legyen a sorsszerűségnél, akkor már erősebb is". Nekünk most nagy szükségünk van arra, hogy erősek legyünk, ne sodródjunk tovább tehetetlenül, átlépjük önmagunk árnyékát, higgyünk egy erős Magyarországban.
1956-ban sikerült!

Az utcára vonuló munkások, egyetemisták erősebbnek bizonyultak egy fegyverekkel fenntartott, gyilkos diktatúránál. Most csak a kicsinyhitűséget, a bizalmatlanságot, a reménytelenséget kell legyűrnünk. Veszélyes ellenfelek, de legyőzhetők. Nekünk menni fog.

Ezért én most azon túl, hogy hivatalból köszönetet mondok Mindannyiuknak, nagy tisztelettel kérem Önöket: legyenek ennek a nemzetnek továbbra is lelki, szellemi erőforrásai!

Ha igazán igényesen éljük az életünket, akkor a keresésnek sosincs vége.
Egy díj sem lehet más, mint jelzőtábla az út mellett arról, hogy jó felé járunk.

Csak így tovább!
Isten áldja Önöket!

(mti)