Felhívás: Védjük meg a pedagógusokat!

Közéleti személyiségek felhívása:

Az egyik budapesti középiskola tanulója az osztály szeme láttára a katedrán többször tettlegesen bántalmazta idős tanárát, aki védtelenül és kiszolgáltatva állt nevetgélő tanítványai előtt.

Magyarázva a magyarázhatatlant, az iskola igazgatónője a képernyőn azzal mentegette a diákokat, hogy az ifjú merénylő "általában szeret szerepelni, most is nyilván produkálni akarta magát a többiek előtt, de egyébként kulturáltabb viselkedésre is képes".

A híradó ezek után más, ehhez hasonló iskolai jeleneteket mutatott be, egyikhez sem fűzve különösebb kommentárt.

A képsorok, ha esetiek volnának is, akkor sem tűrnék a hallgatást! Mindez azonban törvényszerű következménye, korántsem véletlen, vérlázító kisülése annak a közveszélyes folyamatnak, ami az elmúlt évtizedekben a folyton a "tudástársadalomról" szónokló Magyarországon az oktatásban zajlik.

A pedagógus szakma erkölcsi és anyagi ellehetetlenítése, az ostobán értelmezett szabadságfelfogás vezetett ahhoz, hogy a katedra ma már veszélyes üzemmé vált, s a tanári hivatás lábbal tiprása nem számít kivételnek. Kosztolányi Dezső 1925-ben írt, "Aranysárkány" című művében a tanárverés még szégyellni való, az éj sötétjében végrehajtott cselekedet volt, 2008-ra ez a tett, ha nem is legitimmé, de majdhogynem szokványos történéssé, színes hírré változott.

Ez az, ami ellen - vallási, ideológiai és szakmai hovatartozásunk különbségeit félretéve - a legkeményebben tiltakozunk!

Védjük meg a pedagógusokat!

De a pedagógusokat korántsem a gyerekektől kell megvédeni! Hiszen áldozatok a diákok is, ezt azok a pedagógusok tudják legjobban, akik mindezek ellenére még mindig komolyan veszik hivatásukat. Félreértés ne essék: a gyerekek ütlegelése sem megengedhető! De ahol a társadalom egészével valami nagy baj van, csak ott játszódhatnak le tanárverési jelenetek.

Ha a pedagógusokat védjük, azzal védjük meg a gyerekeket is!

Követeljük, hogy a mindenkori kormányzat biztosítsa a pedagógusi hivatás korszerű anyagi és erkölcsi feltételeit! Amilyen a mai magyar iskola, olyan lesz a magyarság holnapja, s az oktatásba fektetett beruházásnál értékesebb tőke nem létezik! Nincs egészséges, életképes társadalom a tudás újratermelését, a szocializáció korszerű mintáit biztosító, megbecsült pedagógusok nélkül.

Gyermekeink és a haza jövője a tét.

Össznemzeti egyetértésen alapuló kormányzást az oktatásügyben!
Elégtételt a megalázott pedagógusoknak!
Mindannyian cinkosok vagyunk, ha március 21. után semmi sem változik!

Antal Lívia Zsuzsanna újságíró, Antalóczy Attila tanár, Baranyai Judit vezető óvónő, Barna György építőmérnök, Bogár László közgazdász, közíró, Bogár Lászlóné, Czöndör Gyula nyugdíjas tanár, Déri Viktor vállalkozó, Dombovári Sándor erdőmérnök, Egedy Gergely főiskolai tanár, Elter István nyelvész, Fábián László pedagógus, Farkas Attila Márton kultúrantropológus, főiskolai tanár, Fehérné Kajtár Hajnalka német-matematika tanár, Fehér Mihály gépj.szakoktató, Földvári István nyugdíjas, Galló Béla politológus, Gazsó Feren,szociológus, egyetemi tanár, Gráner Gyuláné pedagógus, Hajdú János újságíró, ny. nagykövet, Hajdú Miklós főiskolai tanár, Baja, Harsányi Iván egyetemi tanár, Hrabák András pedagógus, dr. Jánosi Márton gépészmérnök, Krómer István politikai elemző, Kulin Ferenc dékán, Károli Gáspár Református Egyetem, Nagy Annamária középiskolai tanár, Nagy Sándor ny. iskolaigazgató, Noé Krisztina gyógypedagógus, Sipos János filozófus, a Kézfogás főszerkesztője, Reményi László mentőtiszt, Rózsa András közíró, dr. Sipos József egyetemi docens, Szeged, Szőllősi Istvánné tanító, a Pedagógusok Szakszervezetének volt főtitkára, Tamás Gáspár Miklós filozófus, tanár, Tóth Gábor médiaművész, Vajnai Attila villamosmérnök, Wéber Attila szociológus...
(A csatlakozás mindaddig folyamatos, amíg a helyzet nem változik.)

MTI/OS