A MÚOSZ felhívásban aggódik a demokráciáért

"A Hivatásunk árulói lettünk?

Mottó: "Írástudók árulása. A két világháború között Julien Benda nyomán ez volt az egyik legtöbbet idézett slágerfogalom. Ezt követte az újságírók árulása, ami nemcsak a politikai szélsőségekkel való fertőzést és megengedő bratyizást jelenti, hanem a mesterségbeli tudás züllését, a minőség folyamatos süllyedését, egyetlen szóval: a bulvárosodást. Ezt követte a képernyősök árulása. Amikor a televíziózás tömegesen elterjedt és globális napi táplálékká vált, a világ televíziósai soha vissza nem térő lehetőség és választás előtt álltak. Kezükben volt a civilizált és félcivilizált emberiség szellemi nívójának emelésére kínálkozó páratlan eszköztár. És mi lett belőle? Az önelégült igénytelenség varázsdobozának szervilis kiszolgálása. A felmérhetetlen jelentőségű misszió helyett a megnyugtató műveletlenség, a magabiztos butaság visszaigazolása." (Görgey Gábor: A mi televíziónk)

Társadalmunk demokratizmusa, - benne a közélet, a média -, válságban van.

Szinte teljesen megszűnt a különbözően vélekedő emberek közötti párbeszéd, eszmecsere, kulturált vita. Hétköznapivá vált a közönségesség, a jó ízlést meghazudtoló durvaság, az otromba stílus. Elszabadultak az indulatok: a türelmetlenség, a hajlandóság az erőszakra.

Hivatalos szervek, szervezetek képviselői, magánszemélyek megnyilatkozásaikban félreértelmezik, félremagyarázzák a szabadságjogokat. A szabadságjogokkal visszaélők szerint azok, akiknek sérelmeket okoznak, legfeljebb annyi szabadságjoggal rendelkeznek, hogy jogukban áll elviselni a durvaságokat. (l: Nemzeti ünnepeink megzavarása.)

Társadalmunk állapota csak közös összefogással alakítható jobbá! A média munkatársainak ebben a folyamatban nagy a felelőssége. Fel kell tennünk a kérdéseket, és választ is kell adnunk rájuk!

Igaz-e, hogy a társadalmi közvélemény kívánja az önelégült igénytelenséget, a megnyugtató műveletlenséget, a magabiztos butaságot? (pl. "Győzike show" típusú műsorok.) Igaz-e, hogy véleménynyilvánítás szabadsága címén bárkinek joga van mások becsületébe gázolni?

Igaz-e, hogy a közönség igényli a mások magánéletét kiteregető nyilvánosságot?
Érzik-e felelősségüket a média azon munkatársai, akik közreműködnek emberek morális és fizikai tönkremenetelében?

Igaz-e, hogy közszeretetnek örvendő személyiségek tisztelői elvárják, hogy azok elesettségét a maga naturális voltában mutassa be a média? (pl. Antal Imre sorsa.)

Elkerülhetetlen-e, hogy hajdan "nyomdafestéket nem tűrő" kifejezéseknek ma helye van a nyilvános közéletben és a médiában? (pl. Politikusok ellesett nyilatkozatai;)

Igaz-e, hogy alkotmánysértő módon bárkinek is joga van rasszista gyűlöletet szítani a véleménynyilvánítás szabadsága címén lapok hasábjain? (pl. Magyar Hírlap főmunkatársa és tulajdonosa.)

Igaz-e, hogy a demokrácia hívei, a túlnyomó többség igényt tart minderre? (Így vélekedtek-e azok a meghívottak, akik a trágárkodás miatt elhagyták az Esti Showder felvételét?)

Igaz-e, hogy mindezzel csak a média munkatársai árasztják el a nézőket, a hallgatókat, az olvasókat, akiknek alig-alig van választási lehetőségük, mert a tulajdonosok a bevétel növeléséért kényszerítik erre a média munkatársait? A tulajdonosoknak és a közélet más szereplőinek a felelősségét hogyan lehet meghatározni?

Akik a közvélemény kívánságára, a közízlés állapotára hivatkozva lépik át a jó ízlés mércéjét, a demokrácia szabályait, mérhetetlenül nagy károkat okoznak. A személyes immoralitásra nem ad felmentést a szokás szerintinek feltüntetett gátlástalanság!
("Bárki, aki eljön a forgatásra, tudhatja, mire számíthat Fábrytól, hiszen itt minden megtörténhet." A műsor producere.)

A sajtószabadság a nyomtatott sajtóban, a televíziózásban, a rádiózásban, vagy az internet által megteremtett függetlenségben sem jogosít fel senkit arra, hogy közönséges, igénytelen stílusban, közízlésnek tüntesse fel saját ízléstelenségét, durvaságát, erkölcstelenségét.

A média munkatársainak személyes felelőssége, hogy szembeszálljanak az önelégült igénytelenséggel. Nem nyugodhatnak bele a műveletlenségbe! Nem szolgálhatják a butaságot, a "pénzért mindet szabad" szemléletét!

Hatalmas a veszély, amely demokráciánkat fenyegeti!

A MÚOSZ Etikai Bizottsága minden újságíró figyelmét felhívja arra a személyes felelősségre, amely a szakma követelményeiből fakad. Mindent meg kell tennünk a közállapotok megváltoztatásáért. Csak közösen, csak minden újságíró személyes példamutatásával lehet változtatni közéletünk állapotán, felszámolni a közéletünkben egyre gyakoribb embertelenséget.

Senki nem hivatkozhat a közállapotokra, ebben a közkívánságra, amíg önmaga mindent meg nem tesz a közállapotok, a közélet megváltoztatásáért.

A MÚOSZ ETIKAI BIZOTTSÁGA

Budapest 2008. március 29."