Jónás Ferenc Megyeri Károllyal is közösen faragta a házi gólkirályok szobrait

2019. december 08. vasárnap 10:05

„Jónás elhúzott a balszélen, majd középre adott. Az érkező középcsatár kihasználta a helyzetet, a hálóba továbbította a labdát." Tipikus tudósítás volt ez Baranyában, az 1970-es évek végén, a '80-as évek elején, az újságok sportrovataiban. A fővárosból Pécsre, majd Mohácsra került Jónás Ferenc pont az a támadó futballista volt, aki jól cselezett, kapura is veszélyt jelentett, de a szerencse néha elengedte a kezét. Gerincsérülése után még a bénulás is fenyegette, de nem tudta elűzni a gyepről. Évtizedekig eltűnt, most újra felbukkant a rendezvényeken a jó kedélyű sportember.

- Ha a végén kezdhetem, hívtak Mohácsra, meg Pécsre is különböző összejövetelekre - árulta el megjelenésének okát Jónás Ferenc. - Korábban is vonzott ide a szívem, de Gyuláról nem igazán tudtam elmozdulni, a sok-sok feladatom miatt. Egyszer mégis elindultam megnézni a régi játszótársakat, hát mondhatom, nem bántam meg a kilométereket.

A vagány

A mohácsi futball egyik főszereplője, Megyeri Károly is volt társa a pályán Jónásnak. Akkor még szélsőként szerepeltek mindketten, Károly szerint mindig Ferenccel ketten „faragták" a házi gólkirályok szobrait. Beadtak, aztán gyakran lehetett közepet kezdeni. Megyeri úgy emlékszik, Feri igazi vagány futballista volt, aki nagyon hamar beilleszkedett a közösségbe, mert vidám, közvetlen embert ismerhettek meg benne. Mikor újra találkoztak, úgy érezték, el sem váltak pár évtizedig.

- Az elmúlt évszázadban, '75-ben, Szentendréről érkezett, afféle „cseregyerekként".

- A Kossuth KFSE a Budapesti Honvéd „kistestvére" volt, ott töltöttem a katonai szolgálatot. Az „Aranycsapat" korábbi csatára, Budai László egyengette az utamat. Aztán, egyszer felvetődött, hogy a kispestiek elküldenek Pécsre, Lőrincz Sándorral együtt, a későbbi válogatott védőért, Kocsis Istvánért cserébe. Nem sokat gondolkodtam, hiszen „Paja" barátomat jól ismertem, gondoltam, eljátszunk mi együtt, az ő jó labdáit majd középre rugdosom.

- Az 1977-es tavaszon bajnokok is lettek az NB II-ben, a Pécsi MSC-vel.

- Majd az NB I-ben is bemutatkozhattam Kovács Imre edzősége idején, ám egy Békéscsaba elleni mérkőzésen, egy ütközés során csúnya gerincsérülést szenvedtem. Először meg sem akartak műteni, felmerült, hogy fejezzem be a focit. Ez azonban bennem fel sem merült, végül következett az operáció, meg a lábadozás. Majd Szőcs János szakmai vezető közölte, nem leszek elsőszámú balos támadó.

- Erre érkezett a mohácsi ajánlat?

Névjegy

A Pest megyei Bagon, 1954-ben született Jónás Ferenc. A gyermekéveit a fővárosban, Kőbányán töltötte, onnan ját edzésre, Kispestre, a Bp. Honvédhoz. A szentendrei Kossuth KFSE-ből igazolt a PMSC-hez, majd ment át Mohácsra. A labdarúgást Gyulán fejezte be, azt követően ott dolgozott vendéglátósként, a várfürdőben, jó két évtizedig, remek kollégákkal. Az utóbb időben szállások kiadásával foglalkozik, élete párjával közösen.

- A piros-fehérek osztályozó után a második vonalba jutottak 1979-ben, a helyi vezetők pedig megkerestek. Felvetődött, talán egy osztállyal lejjebb kisebb a terhelés, azt jobban bírom majd. De meg kell mondjam, Mathesz Imre érkezése után olyan volt a munka, amit kímélőnek nem neveznék. Ennek ellenére imádtam a várost, a csapatot, a közönséget.

- Mégis elhagyta a Duna partját, három szezon után.

- A korábbi feleségem, a két gyermekem anyja Békés megyéből származott, ezért végül Gyulán kötöttünk ki. Ott is NB II volt éppen, együtt szerepeltem az egykori válogatott Kocsis Lajossal, akire zseniként gondolok vissza. Oda se nézett, mégis pontosan ugratott ki. Hatalmas élmény volt mellette lenni. Tizennégy év után, negyven voltam, amikor befejeztem a játékot.

- Nem hívták máshová, a legmagasabb osztályba?

- Még mohácsiként kerestek Pécsről, de kissé sértődött voltam velük kapcsolatban. Ha könnyen elbúcsúztak tőlem, akkor inkább maradtam. De érdeklődött irántam a Csepel, a Békéscsaba is, végül nekem 12 mérkőzés jutott az NB I-ben. Amit kicsit bánok, sajnálok, de nincs mit tenni. Amikor viszont közeledek idefelé, mindig boldogsággal jövök. Néhány szezont mulasztottam, most viszont beléptem a PMSC öregfiúk társaságába, próbálom behozni a lemaradásomat. Igaz ez Mohácsra is, ahol a régi szeretet fogadott. Szerencsére nem felejtettek el.