Visszatértek a gyurgyalagok is, egy-egy helyen több száz madárpár is költhet

Az elmúlt hetekben folyamatosan érkeztek vissza telepesen költő madaraink, a homokbányák, szakadó partok és löszfalak lakói, a partifecskék és a fokozottan védett gyurgyalagok.  

Az afrikai telelőhelyekről a parti fecskék április közepén, a gyurgyalagok május elején-közepén érkeznek vissza és keresik fel sokszor évtizedek óta használt költőhelyeiket. Madaraink üregeiket maguk vájják, de a gyurgyalagok szívesen elfoglalják a korábbi években készült lyukakat is. Egy-egy telepen akár több száz madárpár költhet, sokszor a két faj együtt is.  

Nagy folyóink folyamatosan bontják magas partjaikat, így rendre új partfalak várják a fecskéket. A folyó azonban egy-egy nagyobb árvíz idején el is pusztítja az üregeket a fiókákkal együtt. Nagyobb biztonságban vannak a homokbányákban költők, gondolnánk, hiszen ott nem fenyegetnek az árvizek. Gondot itt a bányászat jelenthet, ami egyrészt friss falakat is létrehoz, másrészt gondatlanságból egész telepeket pusztíthat el. A munkák összehangolásával a telepek nem károsodnak, ez csak hozzáállás és egyeztetés kérdése.

A löszmélyutak, helyi nevükön szurdikok talán a legbiztonságosabbak, gondot itt a falak külső felületének cementálódása okozhat, mert így nehezebbé válik az üregkészítés. Sajnos ezen felül méhfogyasztása miatt sok méhész még mindig ellenségként tekint a gyurgyalagokra, és bár egyre ritkábban, de előfordulnak szándékos zavarások, sőt a költőüregek betömése is.

Költőüregeik alapján a két faj jól megkülönböztethető, mivel a fecskéké sokszor ovális, laposabb, míg a gyurgyalagok kerek lyukakat készítenek. Így a költési időn kívül is feltérképezhetjük telepeiket. A természetvédelmi őrszolgálat a civil madarászokkal együttműködve folyamatosan ellenőrzi a nagy költőtelepeket, így biztosítva a zavartalanságot. Vigyázzunk rájuk, hiszen szúnyog-, légy-, bögölyfogyasztásukkal a mi javunkat is szolgálják

Forrás: DDNP - Fotó: Mórocz Attila