Számvetés: itt minden hangszeren tudni kell játszani, vallja Hoppál Péter

Egyre többen járnak színházba, koncertekre, az egészen kis falvakban is elérhetővé vált a minőségi kultúra, s míg korábban egyáltalán nem is létezett vidéki fesztiválokra fordítható keret, idén 750 millió forintot költ erre a kormány, nyilatkozta lapunknak Hoppál Péter, kultúráért felelős államtitkár. A fideszes országgyűlési képviselő óriási eredménynek tartja, hogy GDP-arányosan Magyarország fordítja az Európai Unió 28 országából a legtöbb pénzt kultúrával összefüggő kiadásokra, s nemkülönben azt is, hogy sikerült megállítani a termékenységi ráta zuhanását, sőt, pozitív irányba elmozdítani.

- Ön kettős szerepben képviseli választókerületét, egyrészt honatyaként, másrészt a kulturális tárca vezetőjeként. Hogyan sikerült megtalálni a két szerep között az egyensúlyt?

- Már amikor elkezdtem, biztos voltam benne, hogy a baranyai 2-es választókerület különleges körzet, már csak az adottságai miatt is. A megyei jogú város, Pécs, a megye második legnagyobb települése, Komló, a fejlődő kisváros, Kozármisleny mellett tizenöt falu is ide tartozik. Azt szoktam mondani, hogy ezekből a sajátosságokból adódóan itt minden hangszeren tudni kell játszani, mindenkinek az érdekeit képviselni kell. Amikor megkaptam a felkérést Balog Zoltán minisztertől a kulturális tárca vezetésére, az volt a célom, hogy megszüntessük a sok évtizedes centralizmust, hogy a minőség és a források ne csak a fővárosba menjenek, hanem mindenkinek, bármekkora településen éljen is, legyen esélye hozzáférni a minőségi kultúrához.

- Mit sikerült ebből megvalósítani?

- El tudtuk érni például, hogy a falvakban a kultúrára, könyvtárra, közművelődésre fordítható fejkvóta alapú állami normatív támogatás a korábbi összegek többszöröse lett. Egy háromszáz lelkes faluban ez egymillió-nyolcszázezer forintot jelent, szemben a három évvel ezelőtti 300 ezerrel. Azaz hatszorosára nőtt a támogatás. A minőségi kultúra ma már a kistelepüléseken is elérhető, a gyerekek eljuthatnak például könyvtárba, koncertre, színházba. Vidéki fesztiválokra fordítható keret korábban egyáltalán nem volt, idén 750 milliót fordíthatunk ezekre. Ebből a népszerű pécsi fesztiválok, mint a Fényfesztivál vagy a POSzT mellett a világhírű Busójárás szervezését is támogatni tudjuk, csakúgy, mint például a sikeres komlói Amatőr Színházi Találkozót. Pécs pedig a kultúra városa, így az sem lehetett kérdés, hogy a kulturális intézmények fenntartásában szerepet kell vállalnia az államnak. Azt a kérdést tettem fel, ha Budapesten például az állam tartja fent a Művészetek Palotáját, akkor Pécsett miért nem teheti ugyanezt a Kodály Központtal vagy a Zsolnay Negyeddel, s ezt el is fogadta a kormány. Idén egymilliárd 870 milliót, jövőre kétmilliárdot kap Pécs a szóban forgó intézmények működtetésére.

- Az embereknek van fogadókészségük minderre? Élnek az új lehetőségekkel?

- Igen. Az elmúlt nyolc év alatt hatvan százalékkal nőtt az eladott színházjegyek száma, a koncertjegyek száma pedig közel másfélszereződött. S ne feledjük azt se, hogy nézettségi rekordokat döntött a Virtuózok és a Fölszállott a páva című műsor, azaz a korábbi értéktelen kultúra helyett újra divatba jött a minőség. Ugyanúgy, ahogy az emberek életének milyensége attól is függ, hogy mit fogyasztanak, a válogatott szellemi táplálék is hozzájárul az életminőség javításhoz. Nagyon büszke vagyok arra, hogy GDP-arányosan Magyarország költi a legtöbbet kultúrára a 28 EU-s tagállamból, 2,1 százalékot, amivel Európában mindenki a hátunkat nézi.

- Pécs esetében néha viszont úgy tűnik, kissé túlméretezett a kulturális infrastruktúra.

- Ebben van igazság, de ne feledjük, az épületek az EKF-re készültek el, többségük 2010-ben. Pécs esetében cél, hogy a Kárpát-medence egyik régiós központja legyen, a kultúra területén pedig ez már meg is valósult, eszéki, budapesti bérletesek is járnak a Kodály Központba koncertekre. A város fejlesztésének stratégiai megtervezése még előttünk áll, a kulturális intézmények tekintetében kicsit előreszaladtunk, de ez így helyes.

- A hosszú távra szóló pécsi fejlesztési elképzelések között milyen elemek kaphatnak helyet?

- A rendszerváltás után sokáig a vesztesek közé tartozott a város, de úgy érzem, húsz év után a depressziós hangulat lassan megváltozik. Az elmúlt nyolc év során befektetők sora érkezett Pécsre, az ipari park megtelt, ezért egy újabbra is szükség lett. Ma már inkább munkaerőhiány van a 2010-es rekord munkanélküliség helyett. A cél, ahogy már említettem, hogy Pécs valódi régiós központ legyen, ehhez tisztázni kell például, hogy milyen szerepet szánunk a repülőtérnek, ahogy tovább kell fejleszteni az úthálózatot is. Újra kell pozicionálni az egyetemet, amelyik a Balatontól délre a legnagyobb foglalkoztatónak számít. A hallgatói létszám azonban 30 ezerről 20 ezerre csökkent, annak dacára is, hogy egyre több a külföldi diák. Több évtizedre szóló, komplex fejlesztési programot kell alkotni, amit úgy kell megvalósítani, hogy a jövőnket már most megalapozzuk.

- Mire gondol?

- A jövőt a gyerekek, a családok jelentik. Pécsett például 2010 előtt az előző városvezetés hagyta lepusztulni az iskolákat, óvodákat, három életveszélyes is volt köztük. Az egész várost érintő programot indítottunk, az óvodák, iskolák harmadát felújítottuk, és ezt a munkát folytatni kell. A termékenységi ráta 1981 óta folyamatosan csökkent, 2010-ben két felnőttre 1,25 gyerek jutott, ma ez a mutató 1,5. A kormány célja, hogy ez 2,1-re emelkedjen, amivel a népességfogyás természetes eszközökkel is megállítható. Ezt szolgálja az Európában egyedülálló családtámogatási rendszerünk. Szerencsére a magyar gazdaság tartós növekedési pályára állt, egyre több pénzt tudunk fordítani a családok támogatására, például a családi adókedvezmény és az otthonteremtési támogatások révén, de az is beszédes adat, hogy míg 2010-ben 90 ezer, ma félmillió gyermek étkezhet térítésmentesen. A számok nem hazudnak, 2010-ben minden mutató sokkal rosszabb volt az ország helyzetét illetően, mint most, ezt a bennünket olyan nagyon nem szerető hitelminősítők is elismerik. Azonban minden eredményünk, tervünk elveszhet, ha az ellenzék megalkuvása bevándorló országgá tesz bennünket. Ha most elhibázzuk, visszafordíthatatlan lesz a pusztulás. Az előttünk álló választás a további fejlődésünkről, kultúránkról, jövőnkről, megmaradásunkról, a létünkről szól!

Máté Balázs - Fotó: Dittrich Éva