Pécsi Mikulás mindenre felkészült, arra is, ha esetleg egy gyermek meghúzná a szakállát

Egész évben köztünk él, ám civilben alig-alig ismerik fel. Szerencsére, mert Pécsi Mikulásnak pont ez az egyik vonzereje, varázsa. Miklós napján, illetve már előtte azonban előveszi a szép „munkaruháját", majd elindul a vármegyeszékhely utcáin, terein, mert a személyes találkozásokat sokra becsüli. Ajándékokat is osztogat, de nem annak értéke számít neki, hanem a hétköznapi beszélgetések ereje, üzenete kerül érdeklődése középpontjába. Leleplezni egyszerűen bűn lenne.

Miért is kéne meghúzni a Mikulás szakállát? Talán azért, mert több szülő is erre szokta biztatni a csemetéjét. Ez jellemzően nem gyermeki ötletként merül fel, inkább korábban elfojtott apai vágyak öltenek így testet. Pécsi Mikulás azonban az ilyen esetekben sem zökken ki bölcs, megértő szerepéből.

- Azt szoktam mondani, más emberek arcszőrzetének cibálási ötlete szinte senkinek a kobakjából nem szokott kipattanni. Az enyémet bárki megfoghatja, de nincsen semmi jelentősége. Ezzel aztán tovább is léphetünk a kérdéskörön. Egyszer valaki felvetette, mi történne, ha elgáncsolna. Egy kamasz, magát vagánynak képzelő srác végül megszelídült, inkább az egész kis csoportja dalra fakadt a kedvemért, majd kapott érte szaloncukrot. Békességben váltunk el, miközben mindannyian élményekkel gazdagodtunk.

- Mi történne, ha valaki merő rosszindulatból megkísérelni „leleplezni", felfedni a személyét?

- A világon semmi értelme sem lenne. Hiszen rögtön eltűnne a korábbi egyéniség, majd újjászületne, egyetlen másodperc alatt. Egy társam azt találta ki, a „Mikulás mi vagyunk, közösen". Tehát ballépés lenne belesni a ruha alá, mert a csoda nem ott rejtőzködik. Hanem a fejekben, a lelkekben. Egy hagyományt viszünk tovább. Aki gyerkőcként megkapta az élményt, az szívesen adja azt tovább az utódjainak. Mi meg ezt közvetítjük. Helyes gondolatokat, békés eszméket terjesztünk.

- Ha már itt tartunk, a szarvasokat hol szokta hagyni?

- Fenn, a Mecsekben. Itt, a nagy forgatagban, a belvárosban talán meg is rémülnének, meg nyilván mindenki répával kínálgatná őket. A hegytetőn, ahol a televíziós adótorony áll, télen ott világít egy piros pont. Az az egyik társam orra, innen, lentről is lehet látni, ha nincsen túlságosan nagy köd a magasban. Olykor eltűnik a folt, néha nekik is szükségük van pihenőre, kikapcsolódásra.

- Érte már komoly meglepetés a pályafutása során?
- Egy esetben egy amúgy virgonc kislány arról érdeklődött, kap-e ajándékot a Mikulástól december 6-án? Azt feleltem, szinte bizonyosan. Mire feltette a nagy kérdést, hogy ezt írásba tudnám-e neki adni. Kiderült, előtte valami rossz fát tett a tűzre, ezért biztosra akart menni. Végül a nagymamája megsúgta nekem, azért a jutalom nem fog elmaradni, de szóba került a kiürülő puttony lehetősége is az unokának.

- Szóval nevelési célzattal is lehet várni a nagy napot?
- Létezik ilyen út is, de fenyegetőzni nem illik a mi nevükben. Egy alkalommal például egy csöppnyi legényke szinte rohant utánam, mert el akarta mondani a többstrófás verset, amit miattam tanult meg. Bár már nagyon áztam-fáztam, mégis meghallgattam a télben. Csalódottan mégsem engedhettem volna haza őt!

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter