P. Müller Péter színházról és testről

A szerző könyvében az emberi testnek és a teatralitásnak a kapcsolatát, folytonosan átalakuló viszonyát és sajátosságait elemzi. Kiindulópontja Jacques Derrida gondolata, aki szerint „amit a testről mondhatunk, az igaz a színházra is", illetve Erika Fischer-Lichte azon megállapítása, hogy „a nyugati kultúrában már régóta elfojtott tény, hogy minden kulturális alkotásnak az emberi test az alapja, és hogy a test cselekvések útján teremt kultúrát."

A nyugati kultúrát mind a test, mind a teatralitás iránt ambivalens viszony jellemzi, melynek eredete és folytonos újratermelődése szoros kapcsolatban áll azzal, hogy a test és a teatralitás is olyan területekre nyitnak rést, amelyek az állandó, egyre finomodó és intézményesülő társadalmi-hatalmi kontroll és szabályozás ellenére is minduntalan uralhatatlanok maradnak.

A modern, majd a posztmodern ember számára a test olyan felszínné, olyan felületté vált, amelyre a különféle (hatalmi) intézmények ráírják a maguk jeleit. A test fenyegető jelenlétéhez hasonlóan az Európában hegemón polgári színjátszás a maga illedelmes beszabályozottsága ellenére is újra meg újra bepillantást enged abba a hasadékba, amely átfordítja ezt a megkövültnek látszó intézményt (a színházat), s hozzájuttat a határátlépés, átváltozás, önmegsemmisülés és önújrateremtés tapasztalatához.

A képmutató társadalom erkölcsi köntöse alól a testiség fenyegető késztetései bukkannak elő, amelyeket a társadalom egyszerre fél és fürkész, és amelyeket - a színház intézményén keresztül, azzal egyetemben - hol eltűr, hol betilt.

A szerzővel Orbán Jolán irodalomteoretikus, egyetemi docens beszélget. A könyvbemutató a Pécsi Akadémiai Bizottság Irodalomtudományi Szakbizottsága és a Művészetek és Irodalom Háza közös programjaként valósul meg.

Helyszín: Művészetek és Irodalom Háza
Időpont: április 13., kedd, 18:00
A belépés díjtalan.

T. T.