Megesett, hogy a Szabad Európa szólt a Pécsről indult vonat büfékocsijában, ment is róla a jelentés

A pajzson az egyik rés a rádiózás volt. A hangszórókon keresztül is fel lehetett lazítani a szocialista öntudatot. Mindezt a nyugatiak is tudták, ezért sugároztak műsort Münchenből, Magyarországra. Ennek azért az 1980-as években már akkora politikai fontossága nem lehetett, mégis bekerült egy titkos ügynöki jelentésbe. Mert az eset egy pécsi vonaton, a büfékocsiban történt, nagyobb nyilvánosság előtt. De sikerült is beazonosítani a tettest! Minderről az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának oldalán lehet olvasni. Újabb pécsi aktát lapoztunk fel. 

"Albert", a beszervezett ügynök a fővárosba utazott egy szokványos gyorsvonattal. Az start időpontja 1981. június 28-a, 12 óra 50 perc. Az indító állomás Pécs, a végcél Budapest volt, a Déli pályaudvar. A menetrend pontos idézése csupán látszólag felesleges cselekedet, mégis akadt értelme. Mert utólag, annak alapján lehetett a vezénylésből megtudni, kit tisztelhetünk bomlasztó személyként az étkezőben. Mindez az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának egyik dokumentumából derült ki.

A gépelt beszámoló szerint, miután a szerelvény elindult, „Albert" úgy döntött, elsétál a büfébe, valami üdítőt vásárolni. Ott a nagy nyári meleg fülledtségben meglepő csendet tapasztalt. Nem igazán beszélgettek az emberek, inkább csak figyeltek. Ez egy szakmabelinek nyilván azonnal feltűnt. Aztán a csendnek is meglett a magyarázata, éppen két műsorszám között toppant be. Másodperceken belül megszólalt egy kisrádió, ami a fülke falára volt felakasztva.

Rockzene áradt belőle, de egyszerre csak megtört a varázs. Mert eljött a pontos időjelzés pillanata.

„Itt a Szabad Európa Rádió, 15 óra van. Következnek a híreink." Aztán a műsorvezető a lengyelországi politikai eseményekre hívta fel a figyelmet. Ott éppen „mozgolódás" zajlott, ezért az év decemberében be is vezették a szükségállapotot. Ennek előzményeit tudhatta meg az a pár utas, aki pont beleszaladt a hírfolyamba. A szakszervezeti mozgalom szervezkedését a magyar sajtó is közölte, de teljesen más felhanggal tolmácsolva azt.

Máshol, mások is szokták az „ellenség" programjait követni, ám nem ilyen nyíltan. Az internacionalista ideológiai vezetés központilag szokta zavarni az adást, ezért az sűrűn elúszó szokott lenni. Bár, azért még érthetőnek számított, különösen a rövidebb hullámhosszokon, amit nehezebb volt elnyomni technikailag.

A rendőrség beépített elvtársa természetesen nem feledhette el, hogy személylírást adjon a renitens vendéglátósról. Egy barna hajú, hízásra kissé hajlamos, 25 év körüli személyt jelölt meg. Ennek alapján megállapították, az illető az Utasellátó Vállalat budapesti, területi üzemigazgatóságának személyi állományába tartozott. Erősen vélelmezhetően a rádiókészülék az ő tulajdona lehetett. Igaz, ezt a lényeges elemet nem sikerült tökéletesen tisztázni.

A szöveg úgy zárul, hogy a jelentő sajnálatát fejezte ki, mert ismerős tanút nem látott a helyszínen, a hang meg elrepült. Ennek ellenére, a jegykezelő talán alátámaszthatta az eset valódiságát. Feladatként azt kapta a beépített kolléga, miszerint további utazásai során ugyanúgy járjon el. Vagyis derítse fel, megismétlődik-e a feltárt, rendszerellenes magatartás.

Képünk illusztráció.

Pucz Péter - Fotó: pixabay.com