Fák árnyékában kicsit megpihenni Pécsett? A kőrengetegben szinte lehetetlen küldetés!

A feladat egyszerű, megoldani viszont nehéz:  olyan pécsi közterületet találni a belvárosban, ahol nagy lombkoronájú fák alatt, padokon meg lehet pihenni. Turistáknak szép séta, a helyi viszonyokat ismerő személy számára mégis komoly kihívás. Mert gyakorlatilag csak egyetlen placc akad a baranyai megyeszékhely szívében, ahol minden elvárás maradéktalanul teljesül.

Ha valaki Pécsett, mondjuk a Hal tértől indul keresgélni, akkor hamar csalódás érheti. A Rákóczi úti nagyáruház keleti oldalán egy nagy fa áll, de hely sincsen a leüléshez, a nagy gyalogosforgalom okán.

A mélygarázsba vezető lejárati úttól jobbra hasonló a helyzet. Egy törzs, de nulla szék. Igaz, onnan szándékosan vitték el az ülőkéket, mert egyesek életvitelszerűen ott töltötték idejük jelentős részét. Ezért indokolt, miért is nem lehet kényelmesen gyönyörködni a szökőkút látványában

Onnan csak pár lépés a Kossuth tér. Ami rendezett, kisebb esztétikai problémákon túl, bárkinek ajánlható. Fák, padok is akadnak, csak egymástól távol. Meg kisebb méretű bokrok, cserepes növények is vidámabbá, kellemesebbé teszik a hangulatot. De árnyékban ülve lustálkodni lehetetlen. Hacsak valaki rá nem lép a fűre, letelepedve egy nagy törzs aljába. Annak viszont nyilván a közterület-felügyelőség emberei nem nagyon örülnének.

Hasonló a helyzet a Fellbach téren. Egy szép, méretes fa van körbekerítve. Alá lehetne állni, de felesleges cselekedetnek tűnne. A túlsó végen, a Citrom utca posta felőli oldalán a cukrászdának „saját" fája akad. De a városfal mentén, ha valaki lecsücsülne, csak tíz méterről álmodozhatna a hűsölésről.

A Jókai téren ellenben majdnem minden a helyére került. Több szék, pad is akad, meg kisebb fácskák is. Amik között bőven áttörnek a napsugarak. Részmegoldásnak azonban kiváló.

Némileg ugyanolyan a jelenlegi helyzet a Széchenyi téren is. Az egész látvány jó benyomást kelt. A csenevész fácskák azonban gyorsan eloszlatják az összes olyan illúziót, hogy itt valaki harminc percig átadja magát a városképi élménynek. Léteznek úgynevezett koros fák, amiket máshol neveltek, majd átültettek. De a tér megálmodója másképpen képzelte el az összhatást. Marad tehát az olvadozás a kőtengerben.

A Színház téren sem sivár a kép, csak éppen a várva-várt megoldás nem bukkan fel. A zöld lombkorona, meg a kényelmes padocska nem találkozhatott össze egy városi térben.

A Király utcában akadnak szép fák, de több esetben is olyan helyen állnak, ahol vendéglátó-egységek működnek. Ott meg illik fogyasztani, ingyen nem lehet meditálni.

A keleti végek felé haladva, pár gyengécske növényt ugyan körbeépítettek léces padokkal, de ott felfrissülni senki sem fog. Ráadásul a négyzetes megoldás nem társaságbarát, ha már a kákán is csomót keresünk.

A Búza téren is alakítottak ki deszkás ülőrészeket, ám nem olyan képet mutat az egész, mint amilyenre a szem vágyna. Aki eddig eljut, egyrészt a nagy melegben kellően kitikkadhat, másrészt kénytelen elfogadni a bevezetőben tett megállapítást.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva