Emlékünnepséget tartottak a baranyai németek a Tiborcban

A magyarországi németek 20. századi történetének valós ábrázolása, korrekt emlékezetkultúra kialakítása és a közösségtudat továbberősítése - e célokat tűzte ki a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata és a Koch Valéria Iskolaközpont (Tiborc utca - a szerk.), amikor a pécsi oktatási központban közös megemlékezést tartott az úgynevezett malenkij robot és az elűzetés német nemzetiségi áldozatainak tiszteletére.

Az emlékünnepségre és iskolai projektnapra április 22-én került sor, és számos vendég mellett a gimnázium összes diákja is részese lehetett.

Englenderné Hock Ibolya, a Koch Valéria Iskolaközpont intézményvezetője ünnepi beszédében személyes történetein keresztül emlékezett meg az elhurcolt és elűzött magyarországi németekről:

„Anyai nagymamámat 1944-ben Lisichanskba, az egykori Szovjetunióba hurcolták, ahol három éven át szénbányában kellett dolgoznia. Népviseleti szoknyáit cserélte ételre, csak hogy túlélje a megpróbáltatásokat és hazatérhessen a kislányához. A gyermeke - az édesanyám - akkor 7 esztendős volt és az idő tájt elsőáldozó. Fénykép tanúskodik arról, hogy rajta kívül minden elsőáldozó kislánynak gyönyörűen befonták a haját, az övé viszont rendetlenül omlott a vállára, mert senkije nem volt, akik megigazíthatta volna. Sosem felejtem, hogy amikor látogatóba utaztunk Németországba, az egyik nagybátyámmal mindig a magyar Himnuszt kellett énekelnünk. Az elűzöttek Magyarországot tekintették hazájuknak. A mi feladatunk az, hogy ébren tartsuk az emléküket!"

Englenderné Hock Ibolya az ünnepségen emléktáblát leplezett le, amely a végtelenből érkező és a végtelenbe tartó síneket ábrázol. A táblán egyetlen kezdődátum olvasható: 1944, a magyarországi németek elhurcolásának időpontja - aztán csupán egy gondolatjel. A tábla a hazai németség szenvedéseire és azok hatásaira emlékeztet.

1946-1948 a magyarországi németség történetének legtragikusabb időszaka. Több mint 200 ezer ártatlan embert fosztottak meg vagyonától és űztek el hazájából Németországba. Hetven év elteltével a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata országos kampányt indított - az úgynevezett vándorbatyu-akciót, melynek célja a hazánkban élő németek reális történelemtudatának erősítése. A batyut német nemzetiségi oktatási intézmények fogadják, hogy tanulóikban ezzel is erősítsék az emlékezetkultúra fontosságát. A jelképes vándorbatyu 2016 áprilisában Sombereken készült - egy 1700 lelket számláló baranyai településen, ahonnan 1948 júniusában a német lakosság harmadát űzték el Németországba.

Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke a pécsi oktatási intézményben megtartott ünnepségen az alábbi gondolatokkal indította a batyut országos körútjára:

„Azon gondolkodtam, hogy vajon mi minden nem fér bele egy-egy a batyuba: Nem kerülhetett bele például a falu temploma, ahol az elűzött embereket megkeresztelték, ahol elsőáldozók voltak, ahol örök hűséget fogadtak egymásnak. Vagy a szüleik sírja, amelyeket örökre el kellett hagyniuk. Nem fértek a batyuba a takaros házak, de hátra kellett hagyni a szépen művelt földeket, a szőlőskerteket, és évszázadok verejtékes munkáját. És az érzések sem kerülhettek a batyuba: a jövőtől való félelem, a bizonytalanba vezető út gyötrő érzése, a kérdés, hogy vajon mit hoz a jövő. Vagy a rokonok és az otthon maradók búcsúkönnyei. A pinceajtó bizonytalan mozdulatokkal való bezárása. A kétségbeesett utolsó pillantás a szülői házra. És nem kerülhetett a batyuba az a kérdés sem, amit azóta is számtalanszor tettünk fel hiába: miért?
Útnak indítjuk a batyut - emlékeztessen a történtekre, de főként az emberekre, akik a történelem játékszereiként végtelenül sokat szenvedtek. Emlékeztessen a könnyekre, gondolatokra és érzésekre, és arra, hogy a történelem nemcsak évszámokról, hanem sokkal inkább emberi sorsokról szól."

Somberekről érkezett vendégek - idős emberek, akik a vándorbatyut összeállították - mutatták be a bepakolt tárgyakat. A Koch Valéria Iskolaközpont diákjai pedig saját készítésű ládikát helyeztek bele, amely általuk írt verseket rejt.

Az oktatási intézmény tanulóinak munkáiból készült kiállítás az elhurcolás és a malenkij robot szörnyűségeire emlékeztet.

A kiállítást az alábbi gondolatok kíséretében dr. Hargitai János országgyűlési képviselő nyitotta meg:

„Nagyon fontos az a küldetés, amit az országos önkormányzat magára vállalt, amikor a céljait megfogalmazta: ennek a rendezvénysorozatnak a megrendezése kapcsán akkor úgy fogalmazott, hogy egy korrekt hazai német emlékezetpolitika kialakítása a célja. Erre szükség van, mert ilyen emlékezetpolitika nincs - korrekt meg aztán abszolút nincs! Még mindig talán az egykori Kovács Imre parasztpárti politikus mondatai a leghangosabbak, ha erről a kérdésről valaki gondolkodik ebben az országban: akkor a parlament magasságában úgy fogalmazott, hogy a németek bűnösek, egy batyuval jöttek, egy batyuval takarodjanak. Ez a batyu itt van most mögöttünk, egy ilyen batyuja volt valamikor Rott Józsefnek Sombereken - szó szerint volt egy ilyen batyuja -, és ma abban segédkezett nekünk, hogy mi is megismerhessük ezt az akkori batyut, ezt a nehéz terhet, amit Rott József és mások akkor cipeltek ebben az országban. Amikor egy korrekt német emlékezetpolitika kialakítására törekszünk, akkor jól tudjuk, a valóságot már talán a közösségünk tagjai sem ismerik, azért, mert ezt a kérdést agyonhallgatták - még a szüleink is. Én is tudnék beszélni családom mindkét ágának az úgynevezett kitelepítéséről, az elűzéséről, majd a visszaszökésükről, hogy aztán újra életet teremthessenek Nagynyárádon mindannyiunk számára. Engedjék meg, hogy nagyrabecsülésemet fejezzem ki azoknak, akik részesei lesznek ennek a majd‘ egy éves emlékezetsorozatnak, ami ma ennek a batyunak az útra indításával elindul. Köszönöm, hogy Önökkel együtt emlékezhettem!"

A rendezvény virtuálisan összekapcsolódott a budapesti Művész Mozival: Ambach Mónika, a Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ igazgatója a pécsi eseménnyel egyidőben zajló Magyarországi Német Ifjúsági Filmünnep (Abgedreht! 2016) filmvetítéssel egybekötött díjátadó ünnepségéről skype-on keresztül számolt be.
A rendezvény számos résztvevője csatlakozott az április 22-i országos népviseleti naphoz, ruházatát hagyományos népviseleti darabokkal, kiegészítőkkel tette színesebbé.

Az ünnepélyes megemlékezést iskolai projektnapba ágyazták, amely a „Malenkij robot - kis munka?" címet viselte és az elhurcolásra összpontosított. Amreinné Pesti Ágnes gimnáziumi intézményegység-vezető és Weigert József, a Magyarországi Német Pedagógiai Intézet igazgatója elmondása szerint a címben lévő kérdőjel arra hívja fel a figyelmet, hogy muszáj a magyarországi németek sorscsapásaival foglalkozni - mégpedig nemcsak a felnőtteknek, hanem a fiataloknak is. A projektnapot a diákok szülőfalvaikban végzett gyűjtő- és kutatómunkája előzte meg. A malenkij robotról, a táborokban zajló életről és munkáról szóló, valamint az elhurcolás hatásait taglaló eredményeket a projektnapon mutatták be. A gimnázium összes tanulója részt vehetett az érdekes feladatok megoldásában, a filmvetítéseken, a történészek előadásain és a beszélgetéseken. - Engem leginkább a diákok saját versei hatottak meg. Valósággal elérzékenyül az ember, ha elolvassa őket - vallotta Weigert József. - A kiállítás részeként be is mutattuk a verseket, amelyek közül a legjobbakat az irodalmi színpadunk előadása keretében a közönség is meghallgathatta. Úgy érzem, iskolánk diákjai megértették a 20. század e szörnyűségeit, és azok minden bizonnyal meg is érintették őket.

Képünkön: dr. Hargitai János országgyűlési képviselő ünnepi beszédét mondja.

Sz. K.