Elhallgatott történelem: a korabeli baranyai sajtóban sem esett szó 1956-ról

2023. október 30. hétfő 09:20

Elhallgatott történelem: a korabeli baranyai sajtóban sem esett szó 1956-ról

A politika, illetve az azt kiszolgáló sajtó nem igazán tudott mit kezdeni 1956 októberének emlékével. Sem lenyelni, sem kiköpni nem sikerült a gombócot. Maradt hát az elhallgatás, a másról „értekezés". A forradalmi ünnep, október 23-a kapcsán a korabeli helyi újságokat szemlézve, érdemes megidézni az események évfordulóit, évtizedes ugrásokkal. Mert azért az egymást követő korszakok másként reagáltak az eltitkolt valóságra. 

 

Tíz esztendővel a levert forradalom után, a Dunántúli Napló október 18-án arról számolt be, hogy megkezdődött a pécsi járási, illetve városi munkásőr-zászlóalj évadi legnagyobb, egyben legnagyszerűbb megmozdulása.

A nagyszerűség részleteit nem igazán fejtették ki, azt a fantáziára bízták. Cseppet sem meglepő módon, az időzítés nagyon közelre esett az akkor még ellenforradalmi megmozdulásnak titulált eseménysorhoz.

Mindenki érezhette az erődemonstrációt, senkinek a fejében sem nagyon fordulhatott meg bármilyen ellenállás. A gyakorlat befejező részében, egy vasútvonal mentén, a bekerített diverzánsok kétségbeesetten akartak kitörni, de ártalmatlanná tették őket az eleve győzelemre született munkáserők.

Azért október 23-ra is maradt veretes hír. A járási pártértekezletnek Mohács adott otthont. Ahol vezérelvként az jelent meg, miszerint „Alaposabban kell foglalkozni a politikai és ideológiai kérdésekkel". Száztizenöt küldött, illetve sok meghívott vendég vehette ki részét az eszmecseréből, ahol munkabizottságokat is megválasztottak.

Megemlékeztek eszmei offenzíváról, valamint felgyorsított fejlődésről egyaránt.

Sokat puhult a politikai harc, illetve, egy másik generáció bevonása is megtörtént 1976 októberében. Ugyanis 23-án kezdődött meg a III. Megyei Úttörőparlament. Siklóson 183 kisdobos, meg úttörő jelent meg ennek kapcsán. De ott tobzódtak az elvtársak is. A pártbizottságtól, a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) vezetőitől, a munkásőrség (már megint!) parancsnokáig, meg a baranyai rendőr-főkapitányság első emberig többen is meglátogatták a párt várható tagjait. Dübörgött hát a politikai agymosás, minden fronton.

Az 1986-os őszön a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) állt a terelések élére. Ugyanis október 23-án kezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka. Már nem voltunk túlságosan messze a rendszerváltás kezdetétől, ennek ellenére szó sem esett a harminc évvel korábbi vörös vérengzésről.

Ellenben helyet kapott az újságban az a hír, hogy a baranyai pártmunkások küldöttsége a Szovjetunióba, Lvov városába látogatott el. Onnan mentek át Drogobics településre. A delegáció tagja volt a Szigetvári Konzervgyár egyik munkatársa is. A Népek Barátsága házában építő jellegű tárgyalások folytak, nyilván nem az '56-os magyar tragédia elemzése került a középpontba.

A rendszer alapjai hamarosan meginogtak, itthon jelentősen átértékelődtek a történelmi napok. A Szovjetunió pár esztendő múltával szétesett, ma a szomszédunk már Ukrajna, ugyanannak a településnek a neve Lviv, esetleg Lemberg. Ki-ki kiválaszthatja magának a kedvesebbet. Szerencsére 1996-ban már nyíltan lehetett szólni az elhazudott diktatúra bűneiről.

 

Pucz Péter