Egy férfi, két eset: a mohácsi Neher Szabolcs két fuldoklót is kimentett már a Dunából

Két fürdőző életét mentette meg két év alatt Neher Szabolcs, akik az önkormányzat napozóstégéről merészkedtek a Dunába a Sokac-révnél. A köszönet mindkét esetben elmaradt. 

Úgy látszik, a vízi mentők élete csak a Baywatch-ban romantikus, s a valóság ezúttal is merőben más. A harmincegy éves mohácsi fiatalember, Neher Szabolcs sokat tud erről mesélni, hiszen nyaranta az önkormányzat napozóstégénél, a Sokac-révnél ügyel az ott lévők biztonságára.

- Ez így elsőre fából vaskarikának tűnhet, hiszen a stégen az esetleges leégésen kívül más baja nem nagyon eshet az embereknek - vágott bele Neher Szabolcs. - Csakhogy mindig akadnak, akik nem érik be a barnulással, hanem vízbe is merészkednek. Ám ez ott szigorúan tilos, s nem azért, mert a szabály az szabály, hanem azért, mert a Duna a révnél szinte feneketlen mélységű, s az örvények tovább fokozzák a veszélyt.     

A tiltásra fittyet hányók így akár az életükkel is fizethetnének. Neher Szabolcsnak viszont ketten is megköszönhetnék, hogy ez nem így történt, és megmenekültek.

- Két évvel ezelőtt, egy forró nyári napon egy fiatal nő gondolta úgy, hogy úszik egyet a stégnél - elevenítette fel az első éles esetét Neher Szabolcs. - Hamarosan fuldokolni kezdett. Óriási szerencséjére éppen a parton gyakorlatoztak a mohácsi tűzoltók, akik közül ketten, valamint én is a segítségére siettünk. Épp bőrrel, sértetlenül megúszta a kalandot, olyannyira, hogy mire felocsúdtunk, köddé vált, szó nélkül eltűnt.   

- Idén nyáron viszont már csak magamra számíthattam. Szokás szerint fenn voltam a kőfalnál, és figyeltem a stégen napozókat. Na nem azért, amiért sokan gondolnák, hanem mert ez a dolgom - teszi hozzá hamiskás mosollyal. - Egyszer csak láttam, hogy egy fiatal fiú van a vízben. Először odakiáltottam, ki tud-e jönni, aztán mikor másodszor szóltam, már láttam, hogy elkezdte vinni a sodrás. Azonnal utánaeredtem a vízbe, és szerencsére sikerült kimentenem a srácot. Miután partra értünk, meg se köszönte, hogy kihoztam a vízből. Sőt, még ő kért számon, hogy kinek képzelem magam. Persze abban a pillanatban elküldtem onnan, be is rágtam, a társam nyugtatott meg. Értetlenül, leforrázva álltam ott, hiszen rengeteg kockázattal jár egy ilyen mentés, akár mind a ketten a vízbe fulladhattunk volna. Nem is az a baj, hogy elmaradt a köszönet, hiszen ez a munkám, de azért az, hogy még neki állt feljebb, tényleg több volt a soknál. De mindegy, remélem ma is boldogan él valahol. 

Forrás: Mohácsi Újság.hu