A pedagógusok elégedettek is, nem is

A GOSZ honlapján közzétett állásfoglalás szerint a bértábla az életpálya kezdetén - különösen a Pedagógus I. fokozat esetében - elmarad attól a szinttől, ami komoly vonzást gyakorolhatna a tehetséges érettségizőkre.

Kiemelik, hogy a nemzetközi kutatások szerint a jól működő rendszerekben a tanárok kezdő fizetése az ország egy főre eső GDP-jének mintegy 95 százaléka. A jelenlegi koncepcióban a minimálbér 200 százaléka a GDP-nek mindössze 65 százalékát jelenti, ami aligha fog tehetséges tanárokat a pályára csábítani, ami az oktatás minőség-javulásának egyik előfeltétele lenne.

Különösen fájdalmas ez - mint megállapítják - a tanítók esetében, hiszen ők alig kapnának többet, mint amit jelenleg is keresnek. (A tervezet azt tartalmazza, hogy a mesterpedagógusi fokozatot elért pedagógus legkisebb alapfizetése a gyakornoki alapfizetés 200 százaléka. A Tudóstanár minimális alapbére a Pedagógus I. alapbérének 220 százaléka lenne.)

A koncepció szerint az a pedagógus, aki nem tud vagy nem akar továbblépni a mesterpedagógus szintre, megreked a Pedagógus II. fokozaton. Ezzel álláspontjuk szerint az a baj, hogy ennek a tanárnak az utolsó minősítése a pályájának a 8-9. évében lesz, ami után még 30 évet végigdolgozhat úgy, hogy senki sem minősíti.

Ez több ok miatt is tarthatatlan a GOSZ szerint, egy tanár teljesítménye a pályája során ugyanis változhat, ezt a minősítésnek is vissza kell tükröznie; egy hatékony minősítő rendszer igenis kell, hogy hatékonyabb munkára ösztönözzön. Az életpályához szükséges több pénzt csak akkor lehet a társadalomtól oktatásra kérni, ha az egész életpályán kimutatható a minőségi szemlélet; végül a pedagógusok maguk is elvárják, hogy a munkájukról időnként visszajelzést kapjanak.

Ezért szükséges a Pedagógus II-ben maradók számára is legalább 8 évenként újraminősítés, aminek következménye a pályán maradás, vagy a továbblépés vizsgálata. Ez azért logikus - magyarázzák -, mert ha a vezetőknél 7 évenként kiégéstől kell félni, mennyivel inkább igaz lehet ez a Pedagógus II-ben maradókra, akik nem tudtak, nem akartak, esetleg nem képesek továbblépni a pályán.

A GOSZ úgy látja, hogy a minősítés nem kellően kidolgozott és nem tartják elfogadhatónak, hogy kimaradt a modellből az intézményvezetői pálya. Mint rámutatnak, azzal egyetértenek, hogy intézményvezetői megbízást csak Pedagógus II. fokozattól továbblépve lehessen kapni. Ugyanakkor a koncepció nem foglalkozik az intézményvezető sajátos helyzetével és szerepével, mindössze egy csekély és differenciálatlan vezetői pótlékot állapít meg.

Az alapelvekből következik, hogy az intézményvezető nem pótlékot kap, hanem intézményvezetői illetményt, amely arányban áll az általa vezetett intézmény méretével, az alkalmazottak és a tanulók létszámával és az intézményben ellátandó feladatok komplexitásával.

A javaslat szerint az intézményvezető illetménye független az életkorától, emelkedni csak a gyakornoki alapfizetés (vagyis a minimálbér) emelkedése esetén fog. Példaként azt hozzák, hogy egy 50 fős négy évfolyamos általános iskola vezetője havi bruttó 296 ezer forintot kap (ez a minimum), egy 800 fős gimnázium vezetője 465 ezer forintot, míg egy 3000 fős 12 tagiskolából (középiskolákból és általános iskolákból) álló intézmény főigazgatója 701 ezer forintot (ez a maximum).

A szervezet állásfoglalásában kitér arra is, hogy közel húsz szakmai szervezet közös munkájával történt az elmúlt hetekben a közoktatási törvény koncepciójának véleményezése, kialakítottak egy "beszélgetőkört" is, melynek keretében sok fontos szakmai javaslatot fogalmaztak meg. Ezeket a véleményeket eljuttattuk a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatási Államtitkárságára.

(mti)