A sorban állók adták össze egy idős asszonynak a pénzt egy pécsi áruházban - Olvasói levél

2024. február 15. csütörtök 11:21

Egyszer csak megakadt a sor a kasszánál: egy idős asszony megszégyenülten tárta szét a karját, miután a kártyáját nem fogadta el a gép, készpénz pedig nem volt elegendő nála, számolt be a napokban az egyik pécsi áruházban történtekről olvasónk.

"Mondhatnánk, hogy az ilyen eset mindennapos, ami lehet, hogy így is van, ám a végkifejlet már kevésbé nevezhető annak.

Szóval, mikor a néni látta, hogy a kártyája valamiért cserben hagyta, s a nála lévő pénz sem lesz elég, megszégyenülten nézett a pénztárosra, hogy akkor most mi legyen. A kassza kezelője, egy fiatal lány nem tudta kapásból, mi is ilyenkor a teendő, nyilván sztornózni kellene részben vagy egészben, ám ennek a mikéntje feladta neki a leckét.

Telefonálni kezdett, ám a hívott nem vette fel, egy másik igen, de nem tudott segíteni, végül a sokadik tárcsázás után valaki a vonal másik végén azt ígérte, nemsokára megy.

Közben mögöttünk egyre nőtt a sor, kezdett nagyon-nagyon kínos lenni az egész, beindult a morgás is, "minek vásárol, ha nincs elég pénze", mit képzel az ilyen, stb.

Odasandítottam a szalagra, láttam, hogy csak néhány árucikkről van szó, kenyér, felvágott, csoki és még pár apróság.

Később kiderült az is, hogy az asszony két ezrest összekapart a tárcájából, de még 1200 hiányzik.

- Csináljunk már valamit - szólt hátra az előttem álló fiatal lány, s elkezdett apró után kotorászni. - Nálam van 250.

Megnéztem én is, néhány százas meg ötvenes nálam is volt, persze hogy odaadtam.

S láss csodát: a morgás hátrébb is abbamaradt, s egymás után kezdték előre adni az emberek a pénzérméket, s pár pillanat össze is gyűlt a hiányzó összeg.

A néni nem szólt semmit, nem is nézett ránk, lesütött szemmel bepakolt a táskájába és ment is.

A mellettünk állókkal nyugtáztuk a dolgot, a sor is meglódult, s ment minden tovább a maga szokásos útján.

Én azért még eltűnődtem, hogy vajon az emberség vagy a türelmetlenség, hogy végre haladjunk, váltotta-e ki belőlünk a segítés szándékát, hogy aztán az előbbire szavazva meg is nyugtassam a lelkiismeretem. Meg aztán, hátha tényleg így is volt, ki tudja", zárta levelét olvasónk.