Sok alkoholbeteg nem mer segítséget kérni a leszokáshoz, pedig Pécsett már lenne kitől

2015. május 06. szerda 07:18

Havonta kétszázötven-háromszáz esettel foglalkoznak a tavaly októberben, a pécsi Berze Nagy János utcában megnyílt új alkoholgondozó szakemberei. A városban és környékén - alsó hangon - 18 ezer ember lehet érintett, de mivel sok köztük a „magányos farkas", a gyógyulni akarók alkoholbetegek mindössze húsz százaléka jön magától.

- Az egyik erőssége az intézménynek, hogy próbáljuk családi szinten is megérteni a betegséget, így már a gondozás kezdetének legelején bevonjuk a hozzátartozókat - kezdi Dr. Trábert Attila pszichiáter, addiktológus, az INDIT Közalapítvány ernyője alá tartozó uránvárosi gondozó vezetője. A fiatal orvos pszichiáter, pszichológus és szociális munkás kollégáival viszi a Berze utcai gondozót és szoros munkakapcsolatban állnak a Bázis Addiktológiai Szolgálattal is.

A tavaly október végén átadott - KERT fantázianevet viselő - intézmény vezetője azt mondja, havonta kétszázötven és háromszáz közé esik az általuk ellátott esetek száma. Az ellátás egészségügyi állapotfelméréssel indul, majd következik a leszoktató periódus, amelynek következtében absztinenssé válik a beteg, ezzel együtt pedig elkezdik a függőség feladásához szükséges motiváció felépítését is.

Már csak azért is hiánypótló az intézmény, mivel- Trábert Attila becslése alapján - csak Pécsett és a közelben minimum 18 ezer ember lehet alkoholbeteg. Az ő célzott egészségügyi ellátásuk azonban hosszú évekig ebben a formában nem volt megoldott a városban. Sokan pedig nem kezelik betegségként a problémát, ahogy a társadalom sem,igen helytelenül leginkább jellemgyengeségnek látja az alkoholizmust - így Trábert doktor.

Ki minősül alkoholbetegnek?

Nem feltétlen az a legfontosabb kérdés, hogy ki mennyit iszik, hanem hogy milyen célból használja az alkoholt - fejtette ki Trábert Attila. Mindenképp figyelmeztető jel, ha valaki a feszültség oldása vagy az ürességérzés kitöltése miatt iszik. Ennek a folyamatnak óhatatlanul az lesz a vége, hogy az illető nem tud alkohol nélkül meglenni. Tehát ez alapján nemcsak azok tekinthetőek betegnek, akik napi rendszerességgel fogyasztanak nagy mennyiségben alkoholt, hanem azok is, akik ennek az útnak még csak az elején járnak.

Mindez meg is magyarázza, hogy a KERT-ben gondozott szenvedélybetegeknek miért csak húsz százaléka kér magától segítséget, míg a fennmaradó nyolcvan százalékot mások irányítják hozzájuk. Ők lehetnek orvosok, családtagok, barátok, de akár munkáltatók is.

Bár minden sors egyéni, arra kértük a KERT vezetőjét, ossza meg tapasztalatait arról, milyen motívumok tűnnek fel újra és újra a szenvedélybetegek elbeszéléseiben. Trábert doktor első helyen említette, hogy a háttérben szinte mindig felsejlik egy problémásan működő család. Sokukra jellemző még a zárkózottság, az élethez való „magányos farkas" hozzáállás, amiből az is következik, hogy egyedül kívánják megoldani problémáikat.

Trábert Attila zárásként kiemelte, az ellátás intézményükben akár anonim módon is igénybe vehető és ingyenes.