S. O. S. ÉLET - Beszélgetés Dr. Stark Andrással a telefonos szolgálatról

E hétvégén Pécs ad otthont a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok XXVI. Országos Találkozójának. A péntek délutáni megnyitón Páva Zsolt polgármester mondott köszöntőbeszédet, ezt követően különféle programokkal, előadásokkal, filmvetítéssel várják a telefonszolgálatok tagjait az ország minden tájáról. Dr. Stark András, a pécsi S.O.S. ÉLET Telefonszolgálat szakmai vezetője adott információkat munkatársunknak szervezetben folyó munkáról.

A nívós filmklubjairól is ismert pécsi pszichiáter a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Karán szerzett diplomát 1972-ben, majd a Pszichiátriai Klinikán kezdett dolgozni. 

-1975-ben dr. Kézdi Balázs mesterem kezdeményezésére és az ő vezetésével alapítottuk meg a pécsi telefonos szolgálatot, az országban harmadikként. (Először Budapesten, majd Debrecenben alakult Lelki Elsősegély Szolgálat - a szerk.)

Az 1980-as évek végéig dolgozott dr. Stark a telefonos szolgálatban ügyeletesként, majd a '90-es évek vége óta szakmai vezetőként segíti a szervezet munkáját. Fő feladata a stábvezetés szervezése, de az új ügyeletesek képzése is az ő keze alá tartozik.

- Sokat változott azóta a világ, hiszen annak idején még nagyon kevesek jutottak vonalas telefonhoz, akár éveket is várhattak, amíg megérkezett a várva várt készülék. Mobil pedig még nem létezett. Az utcákon viszont a maihoz képest jóval több telefonfülkével találkozhattunk, innen érkeztek az első hívások. A kilencvenes években, ahogy a politikai rendszer, úgy a hívók jellegzetes problémái is változtak. E változásokat egzisztenciális válságként élik meg a legtöbben. Az a korosztály, mely a rendszerváltás előtt kezdett el dolgozni, abban a hitben nőtt fel, hogy egyben biztos lehet: munkája mindig lesz, amiből fel tudja építeni az életét és el tudja tartani a családját. A piacgazdaság azonban nem kínál biztos álláslehetőségeket. Ezt a fajta létbizonytalanságot, a munkaerő-piaci versenyt  nagyon nehezen viselik azok, akik nem ebbe születtek - elemezte a helyzetet Stark András.

A szervezet fő alapelve a krízis-orientáltság. Már a kezdetektől éjszakai szolgálatként, este héttől reggel hétig működnek, hiszen a legtöbb öngyilkossággal kapcsolatos hívás ilyenkor érkezik.

A statisztikai adatok szerint általában éjfél után jut el arra a pontra az öngyilkosságot megelőző folyamat, hogy a segítségre szoruló felvegye a telefont. Az előzmény folyamatos vívódás, az érzés, hogy senki nem szereti, nem is méltó rá, és nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretné, ezért zárkózottá, magányossá válik, reménytelennek érzi a helyzetét és az álmatlanság következtében nem csak aludni, de már mérlegelni sem tud, érzelmileg beszűkül.

Az önkéntesek féléves, speciális képzés során sajátíthatják el a hang alapján történő kommunikáció alapjait, az érzelmek hang alapján történő beazonosítását, az intim beszélgetés, személyesség, hitelesség, a telefon-kapcsolat megteremtésének módját. Az oktatás alatt (amire felvételi beszélgetés alapján kerülnek be az önkéntesek - a szerk.) az öngyilkosságról lélektani, kulturális, szociális és demográfiai vonatkozásban is tanulnak, a végén pedig vizsgát kell tenniük. Egy fiktív hívóval lefolytatott próbabeszélgetés is segít a jövőbeni alkalmasság eldöntésében.

Nem mindenki alkalmas erre a munkára, hiszen lélektanilag nagyon megterhelő, a névtelenségből adódóan pedig semmilyen biztosíték nincs arra, hogy a telefonáló eláll öngyilkossági szándékától a hívás befejeztével.

- A sikeresség nehezen mérhető. El kell fogadnunk, hogy nem menthetünk meg mindenkit, de talán már azzal is segíthetünk, ha a telefonáló levezeti a feszültséget, kiadja magából az agressziót, ezzel oldja a beszűkültséget. Hiszen a legnagyobb probléma az érzelmek kifejezésének a gátoltsága, kudarcaikért önmagukat hibáztatják, a bűntudat miatt nem tudnak, nem mernek beszélni a problémáikról családtagjaiknak, barátaiknak, minket pedig akkor keresnek, ha már betelt a pohár. Ez a "cry for help" pillanata.

Dr. Stark András tapasztalatai szerint több veszélyeztetett korosztály van. A negyven-hatvanévesek az úgynevezett életközép krízise miatt veszélyeztetettek. A munkahelyük elvesztésével elsősorban a férfiak kerülnek nehéz helyzetbe, személyes kudarcként fogják fel a megváltozott pénzügyi helyzetet, félnek, hogy nem tudják eltartani családjukat, ezzel sérül az önbecsülésük, de problémáikról nem tudnak beszélni, hiszen a "panaszkodást", segítségkérést a gyengeség jelének tekintik.

Az idősödő korosztály legnagyobb fájdalma a magány, a házastárs elvesztése és az élet értelmét adó fontosságtudat elvesztése. 

A fiatalok identitásuk, életpályájuk, jövőképük megtalálásával küzdenek. A párkapcsolatok terén pedig a nemi szerepek változása jelent problémát.

 - Fecseg a felszín, de a mélyéről hallgatunk - ez jellemző a társadalmunkra. A magyar kultúrában érdekes kettősség jellemzi az öngyilkosságról alkotott képet. Egyik oldalról a heroizálás jellemző, mint például Dugovits Titusz hőstetténél, másrészt viszont a gyengeség jelének is minősül az életünk eldobása. Munkatársaink feladata, hogy a hívóval az aktuális problémák mélyére hatoljanak, megtalálják a lélektani krízis forrását, összetevőit. Elsődleges célunk segíteni a telefonálónak, hogy megtalálja a kiutat.

A hívásokról rövid jegyzőkönyv készül, hogy ha esetleg újra telefonálna az illető, már könnyebb legyen lefolytatni egy régebben megkezdett beszélgetést és megérteni a helyzetet.

Mivel ma már mindenki mobiltelefont használ, a pécsi szolgálat ezért mobilról is ingyen hívható  (0680-505-390), s fontos, hogy a szervezet fizeti a bejövő hívások díját is, amit támogatók, pályázók segítségével tudnak megvalósítani.

Képünkön Dr. Stark András.

Kép és szöveg: Horváth P.