Rosta Endre: a legfontosabb, hogy a fiatalok megismerjék a kultúrát, amelyre büszkék lehetünk

2020. február 21. péntek 09:09

Talán nincs is olyan mohácsi, aki ne hallott volna Rosta Endre maszkfaragóról. A népi iparművész célja, hogy megszólítsa a fiatalokat, megismertesse velük a gazdag hagyományokat. Ennek érdekében munkatársai segítségével évente több száz gyereknek mutatja be a busójáráshoz kapcsolódó népszokásokat.

- Ugyan a busók nem fedhetik fel kilétüket, de megkockáztatom, több alkalommal is beöltözött már a farsangi forgatagok idején.

- Hogyne! A busójárás gyerekkorom óta az életem része - vágott bele Rosta Endre. - Ha tehetem, akár csak egy-két órára, de az elmúlt években is magamra öltöttem a jelmezt. Az idei rendezvényen sem lesz másként.

- Nemcsak hordja, készíti is az álarcokat. Mióta farag maszkokat?

- Nagyjából húsz éve foglalkozom ezzel. Az ismert fafaragók irányvonalait követem, de egyedi stílusjegyekkel látom el a munkáimat. A maszkok állati vérrel festett művek, amelyek ugyan mosolygósak, de mégis mérges hatást keltenek. Egyébként babfőzőket, különböző kerámiatermékeket is forgalmazunk.

- Mennyi időbe telik egy busómaszk elkészítése?

- Egy felnőtt álarc kifaragása nagyjából egy „műszaknyi" időt vesz igénybe. A kis feleségem, Timi ezt követően állati vérrel keni le, akár ötször-hatszor is. Mire a szarvak és a szőrme is rákerül az maszkra, és elkészül az alkotás, összesen általában három nap telik el.

Névjegy

Rosta Endre 1975-ben született Mohácson, napjainkban is a Duna-parti városban él.
2001 óta foglalkozik fafaragással, 2009-ben népi iparművész címet kapott.
Feleségével közösen évente több száz álarcot készítenek. Az egyedi, régi mintájú, varrott maszkoknak a Duna-Dráva Nemzeti Park védjegyet adományozott.
A családi manufaktúra mellett a Busóudvar közösségi tér vezetőjeként dolgozik.
Egy gyermeke van.

- Egész évben alkot a családi manufaktúra?

- Folyamatosan dolgozunk. A busójárás idején megnő az érdeklődés, de a köztes időszakokban is keresik az egyedi portékákat. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy azzal foglalkozom, ami a hobbim.

- A hagyományok továbbörökítése a cél?

- Természetesen. A legfontosabb, hogy a fiatalok megismerjék a kultúrát, amelyre mi, mohácsiak rendkívül büszkék lehetünk.

- Fogékony erre az ifjúság?

- Egyre inkább az, de igyekszünk is megszólítani őket, például az interneten. A 2015 óta működő Busóiskolában évente öt-hatszáz gyerek vesz részt a foglalkozásokon, egymás után érkeznek a csoportok. A félkész álarcokat közösen fejezzük be velük, az alkotás közben pedig a munkatársaimmal a hagyományokról beszélünk, és persze a kiállítást is megmutatjuk nekik. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a fiatalok imádják ezeket a programokat.

- Évek óta vezeti a Busóudvart. Mik a tapasztalatok?

- Mohács turisztikai zászlóshajójáról van szó, tavaly körülbelül tizenkétezer vendéget fogadtunk. Szekó József néhai polgármesternek köszönhetem, hogy 2013-ban megkaptam a lehetőséget egy teljesen új komplexum irányítására. Ez hatalmas megtiszteltetés számomra.