Polgármester-jelöltek II. - "Pécs legyen olyan város, ahol minden pécsi fontos"

Az őszi önkormányzati választásokra való készülődés lassan a finisébe ér. A hagyományos politikai pártok mellett a közélet palettáján jelen vannak a civil mozgalmak, helyi szerveződések is. Ezek közé tartozik az Összefogás Pécsért Egyesület is, amely 12 éve alakult, s amellett, hogy városunk minden választókerületében indít jelöltet, rendelkezik egy tapasztalt politikussal, aki a polgármesteri posztért indul harcba.

A polgármester-jelölteket bemutató sorozatunk második részében (az elsőt lásd IDE KATTINTVA - a szerk.) Kővári János volt országgyűlési képviselőt, közel tíz éve önkormányzati testületi tagot kérdeztük az egyesület és saját személyes céljairól.

- Azt gondolom küszöbön a korszakváltás, a régi módon és célokkal nem lehet a jövőben működni. Sem a gazdaságnak, sem a politikának, sem a városnak - vág bele rögtön a közepébe. - Az utóbbi évtizedekben jobbára csak politikai rögtönzéseknek, rövidtávon igazolható kényszerpályáknak igyekezett a város megfelelni, s bizony hiányzott a perspektivikus, 10-15-20 éves távlatokban való komplex gondolkodás a jövő tervezésében.

- Élhető Város - ezt a címet adták programjuknak. Mitől, kinek és hogyan lesz élhető Pécs, amiről manapság sokan csak úgy beszélnek, hogy gyönyörű, de fejlődésképtelen ékköve az országnak?

- Az tagadhatatlan, hogy az elmúlt két évtizedben folyamatos lejtmenetben volt a város, nem talált magára, nem ismerte fel adottságait, s nem talált közös célt a benne lakóknak. Ennek mára súlyos következményei lettek. Szerintünk a szemléleten kell gyökeresen változtatni. Nem az állam és nem is a nagytőke fogja megmenteni a várost, ők legfeljebb segíteni tudják céljaink megvalósítását. A közös jövőnk felépítésében a helyi megoldásokra kell építenünk elsősorban. A helyi gazdaság fejlesztése, a helyi tudás és alkotóképesség hasznosítása az egyén és a köz javára, a helyi erőforrások és lehetőségek kiaknázása az önellátás érdekében. Ezek nem csak szavak, mi már néhány példát erre meg is valósítottunk.

- Mely területeken van ennek realitása?

- Szinte minden területre igaz ez. Az energiagazdálkodásban el kell érni, hogy a város - intézményei és lakossága egyaránt - a saját, helyben lévő energiaforrásokat használja. Végig kell gondolni a meglévő szénvagyon tiszta technológiával történő hasznosításának lehetőségeit. A biomassza szerepét is említeném - itt azonban nem az egészséges erdei fák nyakló nélküli pusztítására gondolok, hanem a mezőgazdasági melléktermékre, szerves hulladékra. A még feltáratlan geotermikus lehetőségek is fontosak, és legfőképpen a megújuló energiaforrások közül a napenergia alkalmazását szorgalmaznánk az energiaellátásban. Persze nem csak a termelésre, hanem az energia-felhasználásra is gondolok, ahol támogatni és segíteni kell a komplex energetikai program (nyílászárócsere, gépészeti korszerűsítés, szigetelés és a napelemek használata) megvalósulását közintézményeknél és magáningatlanoknál egyaránt. Így valóban lehet akár 50 százalékos rezsicsökkentés is Pécsett és több száz vállalkozónak adna munkát. Egy másik kitörési pont az élelmiszer-, és feldolgozóipar, ahol tovább kell folytatni és kiszélesíteni a már működő „Patrónus Programunkat". Egy év alatt 300 pécsi és kistérségi termelő szállított élelmiszert százmilliós forgalom mellett a közétkeztetésbe, az őstermelői piacokra. Egyszerű és kézenfekvő: a pécsiek pécsi terméket fogyasszanak!

- Ez ígéretes, de az Élhető Város eszméjéhez emberek is kellenek, aki itt dolgoznak, élnek, fogyasztanak.

- Valóban. Ha tudatosan a pécsi termékeket és szolgáltatásokat választjuk, az a pécsi cégeket erősíti, akik így fel tudnak venni újabb és újabb alkalmazottakat. Ha van munka, van kereset, nő a fogyasztás, ami újabb munkahelyeket teremt. Persze itt nem lehet elmenni amellett, hogy ma sokan nem alkalmasak a munkavégzésre. A pécsi gazdasághoz kell igazítani a képzéseket, s abba mindenkit be kell vonni, akinek nincs munkája. Nagyon fontos itt szólnunk a leszakadó városrészekben élőkről, ahol mindehhez még az infrastrukturális feltételeket is javítani kell. Ezt is megkezdtük György-telepen, folytatjuk hamarosan Pécsbányán, Somogyban és több városrészben. Ezekben a programokban egyénként nagy segítség a helyi szereplők összefogása a civilek, az egyetem, az egyházak és az önkormányzat között.

- Szóval, a kulcsszó: a "helyi"?

- Igen, mindenképpen. Egymásért, önerőnkre támaszkodva, nem várva másokra, saját képességeink és lehetőségeink pontos ismerete alapján építsük újra a városunkat közös és egyéni jövőnket.

- Pécs - a Kultúra Fővárosa, hogy végezetül mondjak egy sokszor használt címkét a városunkra...

- Az bizony, de fontos felismerni, hogy a kultúra elsősorban szellemi erő és nem ipari tevékenység. A pécsi szellemiségnek, kreativitásnak, művészeti alkotóerőnek kell teret engedni. A nagy intézményeink mellett szükségesek a kis közösségi házak a város külterületén is. Ott is vágynak az alkotásra és a kikapcsolódásra.

- Város újraépítés saját erőből?.. Ez a mottó?

- Igen, szakadjunk el a pártoskodástól, a szekértáboroktól. Ismerjük fel egymásban az értéket és támogassuk, hogy ezek összeadódjanak és együtt egy színes és dinamikus, élettel teli várost alkossanak. Legyen összefogás Pécsért!

Kőhalmi Endre - Fotó: Dittrich Éva