Óriási a kupleráj a Hal téren: nyilvános illemhelyként és kocsmának használják a részegek

Már az első tavaszias napokon beindult az élet a Hal téren: eszegető, iddogáló, esetenként ordibáló emberek tanyáznak a padokon, akik be- beszólnak az arra járóknak, de már ennél komolyabb atrocitásokra is volt példa. A környéken lakók, dolgozók már aláírásokat is gyűjtöttek, amiket a városházára terveznek bevinni.  

Különösebb szociológiai tanulmányok nélkül is könnyű megállapítani, kiknek a találkozóhelye a Hal tér.

Nem a gyorsan tovahaladók táboráról lenne itt szó, hanem a padokon életvitelszerűen tartózkodókról. Akiknek egy része éppen ételét fogyasztja, csak úgy, zsírpapírból. Láb mellett készenlétben álló italokkal. Eközben mindenki mondja a magáét, nyilván életük fontos dolgai kerülnek terítékre.

A terület érdekes kelléke az a szekérszerű könyvárusító eszköz, ahol délelőtt is nagy a fogalom. Az elárusító fiatal hölgyből szinte ömlött a panasz, amikor szóba kerültek a „szomszédok".

- Jobb a békesség, meg az óvatosság - fogott bele a mondandójába. - Itt állandó a feszültség, amit nem mi generálunk. Már aláírásokat is gyűjtöttünk, amit szeretnénk bevinni a városházára. De nehéz bármit is tenni! Hiszen ha valaki megkérdezi az itt „társadalmi, közösségi életet" folytatókat, akkor azt állítják, semmilyen szabályt sem sértenek meg. Ám,minket is rendszeresen zaklatnak, volt, akit már „viccből" meg is tapogattak, erőszakosan léptek fel vele szemben. Közegészségügyi szempontból is aggályos a helyzet, ez egy nyilvános illemhely, csupán tábla nem hirdeti.
A közvetlen környezetben található egy szolárium, egy gyógyszertár, meg egy italokkal kereskedő egység. Azok üzemeltetői sem éppen boldogok a kialakult helyzettől. Tetszik, vagy nem tetszik, a forgalom rovására megy a hívatlan vendégek zsongása.

Az idillinek nem nevezhető állapotot a rendőrjárőrök megjelenése átmenetileg zavarta meg. Megkezdték az igazoltatást, bár ettől azért nagy riadalom nem keletkezett.

Egyesek még a szájmaszk használatát sem vették teljesen komolyan. Nagy halat nem sikerült fogni, de a tányérsapkások mindenkit felszólítottak, menjenek a dolgukra.

Mire azonban az érintettek eloldalogtak, mások léptek a helyükbe. A közlekedő egyének törvénye tökéletesen érvényesült. Mert az egyik elzavart egyén közben azért belépett az italboltba, ahonnan perceken belül egy kis üveggel tért vissza. Nagyon féldecis pálinkának tetszett az ital, hacsak nem valami gyógyvizet rejtett a tenyerében.

- Nem szoktunk mi balhézni, aki ilyet állít, az nem mond igazat - jelentette ki határozottan a vezérnek tűnő személy. - Csak beszélgetünk, itt jövünk össze. Ebben semmi törvénytelen sincsen. Rosszindulatú híreszteléseknek vagyunk az áldozatai.

Ezzel a kör bezárult, a megoldás talán az erőteljesebb hatósági fellépés lehetne. De éjjel-nappal rendőr sem állhat ott. Addig tehát marad a látszat, ami a többség szerint egyértelmű, a kisebbség szerint ellenben megtévesztő.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva