Maláriaszúnyogok a Mecsekben? - megjelent A Mecsek állatvilágának új kötete

A Földön több mint 3200 csípőszúnyog fajt ismer a tudomány. Az európai fajszám meghaladja a 100-at, míg Magyarországon 48 fajt sikerült eddig kimutatni. Bár a Mecsek és környéke nem tartozik a szúnyogokban gazdag földrajzi tájak közé mégis 39 faj jelenlétét sikerült kimutatni - írja könyvismertetőjében A Mecsek állatvilága könyvsorozat új tagjáról Fazekas Imre szerkesztő.

A hegység szúnyogfaunájának kutatása az 1950-es évek elején kezdődött a Pellérdi-halastavaknál, Abaliget és Orfű térségében, a Komló melletti Sikondán és a Pécshez tartozó Büdös-kútnál. A vizsgált területeken mindenütt sok szúnyogfajt találtak, de ami komoly kellemetlenséget okozott volna olyan fajra nem bukkantak.

Az újabb kutatások az 1970-es évek közepétől egészen napjainkig folytatódtak, olyan neves szakember, mint dr. Tóth Sándor, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum
nyugalmazott igazgatója személyében, akit komoly szakmai kapcsolatok fűztek a pécsi és komlói természettudományi múzeumokhoz. A nemzetközileg is elismert, a magyar
rovarászati kutatások doyenje új könyvvel lepte meg a hazai állattani irodalmat.

„A Mecsek állatvilága" - Fazekas Imre által szerkesztett - könyvsorozat 4. köteteként a napokban hagyta el nyomdát „A Mecsek és környéke csípőszúnyog faunája" címmel.
A 112 oldalas könyvből alapos áttekintést kapunk a mecseki szúnyogok életmódjáról, földrajzi elterjedéséről.
 
Megtudhatjuk, hogy Magyarországon az elmúlt fél évszázadban már csak elvétve fordult elő maláriás megbetegedés, ezért a szúnyogok elleni védekezés jelenleg elsősorban a szúnyogcsípések elhárításárára, de legalábbis azok számának csökkentésére irányul. A vérszívók nagy egyedszámban való megjelenése és csípése mind a lakásokban, mind a szabadban zavarja a nyugodt munkát és pihenést.

Főleg a vízparti üdülőhelyeken elszenvedett csípések befolyásolják kedvezőtlenül az idegenforgalmat. A szúnyogok a Föld egyes vidékein - főleg a trópusi és szubtrópusi
területeken - a legjelentősebb vektor-rovarok közé tartoznak, számos emberi és állati betegséget terjesztenek.

Mivel a foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis fajcsoport) által terjesztett malária Magyarországon is évszázadokon át veszedelmes betegség volt, a szúnyogok szerepét a malária átvitelében magyar kutatók is vizsgálták.

Mecsekben gyakrabban előforduló maláriaszúnyogok közül elsősorban a hamvas maláriaszúnyog (Anopheles claviger ) kedveli az embervért, a malária terjesztésében azonban valószínűleg nincs szerepe. A foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis) csak kivételes esetben csípi az embert. Kizárólag a tenyészőhelye közvetlen környékén, mocsarak, halastavak és horgásztavak mellett támad a foltos szúnyog (Culex modestus).

Csípésétől a horgászok és (mivel napközben is agresszíven támadja az embert) a fürdőzők szenvednek a legtöbbet.

A szúnyogcsípés (kisebb mértékben fajoktól és az egyén érzékenységétől függően) fájdalmas. Vizek közelében élők vagy nyaralók számára sok kellemetlenség forrását jelentik. Emellett, az egy-egy területen, pl. a nagy folyók hullámterén, az áradást követően óriási tömegben elszaporodó szúnyogok súlyos gazdasági károkat is
okozhatnak. Szerepük lehet a vadállomány fiatal egyedeinek pusztulásában, valamint nagymértékben csökkenthetik a szarvasmarha és más emlősállatok tejhozamát.

A Mecsek faunájának tagjai közül csupán néhány okozhat jelentősebb szúnyogártalmat.

Első helyen említhető az országosan nagyon gyakori gyötrő szúnyog (Aedes vexans) mely a hegységben is mindenfelé előfordul, főleg ahol a lárvák fejlődéséhez biztosítottak a feltételek. Mivel azonban a faj nősténye vándorlásra hajlamos, a tenyészőhelyétől nagyobb távolságra is rendszeresen megjelenik.

Forrás: Fazekas Imre - Acta Naturalia Pannonica