Íme a pécsi diplomástérkép - Bálics és Szkókó lakosainak többsége felsőfokú végzettségű

Számos jelből tájékozódhatunk már első látásra is egy-egy település vagy városrész állapotáról. Az első pillantásra szembeötlik az épületek minősége, nagysága, komfortja, az utcák rendezettsége, az infrastruktúra fejlettsége. Ezek a látható dolgok - melyek egyébként egymásból következnek - pontosan behatárolják az ott megélhető élet minőségét. Vannak azonban olyan belső adottságok is, amik a fentebb felsorolt tényezőket alapjaiban határozzák meg.

„Pécs a tudás városa" - mondjuk el sokszor, s valóban a pécsi közép-, és különösen a felsőoktatás hazai viszonylatban szinte egyedülálló a vidéki városok tekintetében. Ennek tehát mindenképpen éreztetnie kell hatását az itt élő 148 ezres lakosság összetételében. Igaznak kell lennie, hogy Baranya központja a kiművelt emberfők tárháza. Aztán, ha alaposabban körülnézünk, felmerül bennünk a kérdés: lehet, hogy még sem így van?...

Pécs egyes városrészei a diplomások arányát tekintve rendkívül nagy eltérést mutatnak - legalább is a legutolsó szociológia felmérés szerint. A felsőfokú végzettségűek különösen kevesen élnek a város peremterületein, illetve a városközponttól távolabb eső területeken.

Ennek alapján nagy elmaradottságot mutat például Tüskésrét, Rücker-akna, István-akna, a Balokány, Vasas, Somogy, Gyárváros, Szigeti Tanya, Nagyárpád, Szabolcs, Basamalom, Hird, Észak-Megyer, Pécsbánya, és Meszes városrész.

Amellett, hogy ezekre a területekre az elöregedettség, a rosszabb infrastruktúra a jellemző - s ezáltal kevésbé vonzóak az esetlegesen betelepülni szándékozó iskolázottabb fiatalok számára - jelen helyzetükre se mondható el, hogy tolonganának a felsőfokú végzettségű emberek. A társadalmi státuszt jól jellemzi, a diplomával rendelkező, 25 éves és idősebb népesség aránya. Érdemes tehát elidőzni a számokon, és az az adatok alapján elkészült „diplomás térképen". Segítségül álljon itt a kutatók által megszerkesztett térkép:

A legjobb helyzetben ma a Mecsek-nyugati és a Mecsek-középi térség van, ahol a diplomások aránya 41,2% és 36,9%. Nem sokkal marad le a belső városrész (34,6%) sem, ám ahogy haladunk kelet felé, egyre alacsonyabb számokat olvashatunk. A keleti városrész átlagértéke már csak 16%.

Főként akkor elgondolkodtató a helyzet, ha még kisebb térségekre vetítve nézzük az adatokat.

A legjobb mutatókkal Bálics (55,6%), Szkókó (55,5%) és a Csoronika-környék (53,8) rendelkezik. Magas a diplomások aránya még a Donátusban, a Mecsekoldalon, a makári, rókusdombi és belvárosi részeken - ahol az ott élők legalább 45 százaléka rendelkezik diplomával.

Vannak viszont olyan területek - például a Balokány, vagy a szabolcsi zárt rész, ahol még a 10 százalékot se éri el ez az arány. De nem lehetünk büszkék a gyárvárosi (11,7%), a pécsszabolcsi (12,3%), vagy a Basamalom-környéki (12,4%) adatokra sem.

Nem kell ahhoz különösebben éles elme, hogy megfogalmazzuk: az egyenetlenségek hatalmasak, s az elmaradott térségek helyzeti hátránya addig nem is fog számottevően mérséklődni, míg az alapkondíciókon, életfeltételeken nem sikerül radikálisan javítani. Csak ennek mentén indulhat el a felzárkózás, melynek része és eredménye is egyben a kiművelt emberek nagyobb aránya lesz a (különösen a keleti) perifériákon.

Kőhalmi Endre