Idén ismét megrendezik a Havihegyi búcsút

Augusztus másodikán a Tanac Kulturális Egyesület kezdeményezésére ismét múltidéző, de a lelkeket a jelenben erősítő rendezvény lesz Pécs kedvelt városrészében, a Tettyén. 

A Havihegyi búcsú a templom búcsújához (Havas Boldogasszony, Schneebedeckten Heilige Jungfrau, Snježna Gospa) kapcsolódik. Pécs és a környék falvainak magyar, német és horvát hívői 1697, azaz a templom építése óta tartják a búcsút, vagyis fogadalmuknak megfelelően elzarándokolnak a templomhoz. Egykor, a pestisjárvány után a templom építéséhez a köveket kézben vitték föl a meredek lejtőn; ennek emlékére ma is szokás, hogy a zarándokok egy-egy kavicsot visznek magukkal a templomhoz és a Szűzanya szobrához helyezik.

A rendezvény napján, vasárnap délelőtt 9 órakor indul a gyalogos zarándoklat az Ágoston tértől a Havihegyi templomig. Ahogy egykor, sokan népviseletben jönnek.

10 órakor a templomban magyar nyelvű szentmise lesz, amelynek egyes részei horvátul és németül is elhangzanak. Régi horvát egyházi énekeket őrző asszonyok kórusa is közreműködik.

A rendezvény a vallási esemény mellett egyéb kulturális „fogyasztanivalót" is kínál. Mivel a Pécsi Horvát Önkormányzat ezen a napon tartja a hagyományos Horvát Napot, a mise után délben a tettyei romoknál egyórás folklórműsor kezdődik. Azután, ahogy a múlt század harmincas éveiben, kisebbfajta népünnepély keretében mindenki vendég , szereplő és közönség is egyben: a hagyományokat a táncokba, énekekbe való bekapcsolódással késő délutánig bárki megélheti.

A program ötlete Szávai Józseftől, a Tanac Kulturális Egyesület vezetőjétől származik
Ő így ír arról, mit jelenthet ez a rendezvény azoknak, akik eljönnek:

„Nemcsak kenyérrel él az ember...
Kell, hogy tartozzunk valahová: társunkhoz, családhoz, nemzetiséghez, néphez. Kell, hogy le tudjuk hajtani fejünket, de kell, hogy fel is tudjuk emelni a hitben.
Életemben szinte semmi mást nem akartam, mint mindazokat összehívni, akik hasonlóak, de egymásról nem tudva erőtlenek, gyengék, hitük kevés. Jönni, összejönni, találkozni, egymást mosolyogva üdvözölni és érezni, hogy ez jó. Együtt menni, lépni, imát mondani, énekelni, belépni a tánc köreibe is, táncolni.

A Havihegy jó példa, jó jelkép. Ahogyan egykor az építők, fogjunk meg (akár jelképesen) egy követ és vigyük föl a meredélyen, hogy ott letéve, abból a hit temploma, az összetartozás, az emberség ünnepi helyszíne lehessen. Fogjuk magunkat és vigyük föl a nehéz lejtőn, hogy ott fönn, megállhassunk, hálát adhassunk és visszanézve elmondjuk: sikerült.

Jöjjön mindenki, akinek fontos, hogy magyar, horvát, német (a sor folytatható) lehessen. Akinek fontos, hogy az a templom ott álljon.

Mi vagyunk annak kövei és összetartó anyaga.

Aztán később, az áhítat percei után, menjünk a Tettyére, hogy ősi romok között fiatal, új hanggal és vidámsággal teljen meg a tér. 

És legyen akkor kenyér is."

Forrás: Pécs MJV Polgármesteri Hivatal