Gulyás Dénes: "a véleményeket meghallgatom, aztán úgy csinálom, ahogy gondolom"

Három éve találkoztunk utoljára Gulyás Dénes Liszt-díjas, Érdemes és Kiváló Művésszel, a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatójával. Borongós volt akkor a kép, melyet az első év végén megosztott velünk a pécsi létéről, munkájáról. Azóta, hogy őt idézzük, „kozmikus méretű" pozitív változásokat él át. Alkot, cselekszik, kiváló társakra lelt a színházban, sikert sikerre halmoz, még a Pécsre költözését is fontolgatja.

- Legutóbbi találkozásunkkor még éppen csak megalakult a Pécsi Operáért Alapítvány, mely nagyban hozzájárult a sikerekhez, melyekről lépten-nyomon hallani.
- Amikor az alapítvány gondolata felébredt bennem, hívó szavamra olyan kiváló emberek csatlakoztak, mint Rost Andrea operaénekes, Marton László rendező, Rátgéber László mesteredző és Prof. Dr. Komlósi László rektorhelyettes. Célunk volt a pécsi operatagozat segítése, a fizető nézőszám emelése, az opera és komolyzenei előadások számának, színvonalának növelése.

A kezdeti csetlés-botlás után - hiszen nem volt bevett szokás, hogy egy állami intézmény mellett működjön egy alapítvány is - mára kialakult rendszerben dolgozunk, sok segítséget kapok a színháztól is. A legbeszédesebb tény: a tavalyi 74 előadásunkkal élen járunk az öt vidéki nagy nemzeti intézmény előtt. Három produkcióval értük el ezt az eredményt, a Don Giovanni, a Pomádé király új ruhája és Donizetti Csengő című egyfelvonásosával. A Donizetti előadás az alapítvány finanszírozásában készült, külön bája, hogy középiskolás gyerekek, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola kis zenekara működött közre, s azóta Mohácson, Baján, Dombóváron, Kaposváron is bemutattuk.

A nézőszámunk is a duplájára emelkedett, amióta mi vezetjük a színházat. Az alapítvány sok esetben szerződtet énekeseket, és számtalan feladatot ellát egy-egy produkció születésekor. Úgy tűnik, pont ez a mellérendelt alapítványi forma illeszkedik legjobban egy nemzeti intézmény tevékenységének gazdagításához. Nem volt a munkaköri leírásomban, hogy ezt tennem kell.

- Mint ahogy az sem, hogy népszerűsítse az opera műfaját, hiszen ez nem a színházak feladata. Visszarévedek a múltba, amikor számtalan rádiós közvetítésben hallgattunk ismertető, beavató előadásokat. Szükség van erre manapság is, vagy már elavult?
- A színházakban a beavató előadások reneszánszát éljük, mi itt Pécsett is foglalkozunk ennek legérdekesebb, legváltozatosabb formáival, mellyel biztosan eljutunk az érdeklődés felkeltéséig. Éppen most írom a pályázatot a februári programokra, melyek színházi beavató előadások lesznek zenekarral, énekkarral. Egy sorozat, melyben egy zeneszerző fejlődését mutatjuk be az életfordulóin, a darabjain keresztül, az emberi, zenei, művészi alakulását kísérjük végig. A színháznak ugyanakkor ez nem alapküldetése, mert szerintem ez az iskolarendszernek lenne a feladata. Ha sikerül a pályázat a Pécsi Operáért Alapítvánnyal, akkor nekilátunk. Izgalmas összekötő szövegekkel hívjuk majd fel a figyelmet, miért, mit érdemes figyelni például egy-egy áriában, jelenetben, melyben felbukkan egy sor a későbbi ismert operából. Ha egy zeneszerzőre koncentrálunk egy sorozaton keresztül, az hatékonyabb, mint ha egy korszak szerzőit próbálnánk bemutatni. Szívesen dolgoznék a Pécsi Tudományegyetem zenekarával. Ha sikerül, nekilódulunk és megszerkesztjük a programot, hozom az egyetemistáimat Budapestről, a Zeneakadémiáról.

- Hazánkban már több helyen is szereznek diplomát operaénekesek, s bizony nem könnyű megélniük szerzett végzettségükkel.
- Akikért én dolgozom, van feladatuk itt is, és marad bőven idejük máshol is dolgozni. Erre szükségük is van, hiszen az ismertebbé váláson túl az anyagiak...amit Budapesten kapnak, az többszöröse, nem kétszerese, hanem három-négyszerese annak, amit vidéken kereshetnek.

- Milyen lesz az idei évad?
- Idén Pietro Mascagni Parasztbecsületét adjuk elő, illetve egy parafrázist, Hay János írja a szöveget, Faragó Béla a zenét ugyanarra a témára, Egy pohár víz lesz a címe. Ugyanaz a történet, mint a Parasztbecsületé, de a mai magyar vidéki viszonyok között játszódik, tehát egy új opera születik itt, Pécsett. Úgy gondolom, rettentően fontos egy színháznál, hogy a lehetőségeihez mérten adjon teret olyan zeneszerzőknek, akik képesek operát írni. Ebből 15 előadásunk lesz, az énekesek elfoglaltságai miatt összesűrítjük, így két hónapra tervezzük az Egy pohár víz operákat. Élőzenével, szimfonikus zenekarral mutatjuk be az Peter Shaffer Amadeusát, amelyet Méhes László rendez. Ha sikerül még pénzt kapnunk magánemberektől, akkor lesznek utazó előadásaink is.

- Saját neveltjei énekelnek itt ragyogóan, egy fiatal gárda.
- Saját énekesünk mindössze három van, de a kórus is a társulat része, hiszen gigantikus munkát végeznek, a szólisták között rengeteg növendékem van. Mióta itt vagyok, összeszámoltam a minap, szép szám lett, negyvenen léptek fel nálunk Pécsett az operában. Ők ezelőtt még soha nem dolgoztak Pécsett, munkájukhoz nagyban hozzájárult az alapítvány is.

- Meghallgatja a kritikákat?
- Minden véleményt meghallgatok, amely a színházzal kapcsolatos, aztán úgy csinálom, ahogy gondolom, de a negatívumok, a bírálatok is beépülnek a tevékenységembe. Ha olyan kritikát hallok, amelyen tudok segíteni, mert van lehetőségem, akkor megteszem, változtatok.

- Énekel még?
- Nem, teljesen befejeztem. A színpadi jelenlét hiányzik, szívesen kipróbálnám, hogy működnék, mint színész, de nem vágyom az éneklésre. A 44 évnyi stressz, az állandó készenlét, a skálázás, a gyakorlás, a torokra vigyázás elég volt, nem szándékozom tovább csinálni. Ha egy-két dalt kérnek csak, ha nem okoz stresszt, akkor azért szívesen.

- Igaz, hogy azon gondolkoznak, leköltöznek Pécsre?
- Én nagyon szeretnék. Az előző időszakhoz képest kozmikus változások történtek, akkor egy lakhatatlan lakásban éltem. Azóta kaptam a színháztól három percre eső, igazán remek lakást, nem az enyém, bérlik nekem, európai színvonalú, tiszta, berendezett nagyszerű belvárosi lakás. Február 16-án telik le az első ciklusom, indul a következő, ezért gondoltam a költözésre. A gyerekeim kirepültek, boldogan leköltöznék Pécsre, csak a felségem első és egyetlen munkahelye a Pető Intézet, amelyet nem szeretne még otthagyni.

Hárságyi Margit - Fotó: Dittrich Éva