Akik a járvány idején sem pihentek: így dolgoznak a pécsi szemétszállítók

Amennyiben időben érkeznek, az fel sem tűnik senkinek. De ha egyszer valahonnan elmaradnának, akkor az rögvest galibát okozna. Mert kevés éktelenebb dolog van, mint az út szélén, járda mentén lévő hulladék. A BIOKOM Nonprofit Kft. két munkatársa, Csonka Zoltán gépkocsivezető, illetve Új Zoltán rakodó ezt a felelősséget át is érzi.

Számukra a hétköznapok feladatai nem könnyűek, mégis igyekeznek a dolgok derűsebb oldalait megélve haladni napi útjaikon. Néha azonban nem csak a gép, de a tudomány is megáll mindkettőjüknél.

Hátul kezdte, ma elől ül Csonka Zoltán. A kormánykereket tekerni ugyan kényelmesebb, de hatalmas figyelmet követel. A szűk utcákban, a parkoló, néha szabálytalanul megálló gépkocsik között gyakran centizgetve kell haladnia. Visszafordulni egy akkora teherautóval, amit ő vezet, ilyen helyen lehetetlen. Csak előre vezet út. Vagy megragad a forgalom.

- Eredetileg kőműves a szakmám, de szóltam apámnak, ha tud valami más kétkezi munkát, akkor szóljon - árulta el Csonka Zoltán gépkocsivezető. - Hátul kezdtem, rakódóként kerültem a céghez. Onnan vetett előre a jó sorsom, mert volt jogosítványom. Mindenki elhiheti, egyik munkakör sem könnyű. Hóban, télben, nyáron, forróságban tesszük a dolgunkat, de ezt megszoktuk. Ami néha gondot jelent, az az emberek türelmetlensége. Pedig egy-két percet bárki várhat különösebb következmények nélkül. De az úton lévők pont akkor sietnek a legjobban, amikor velünk összetalálkoznak.

- Akadtak különleges esetek a volán mögött?

- A kollégák sokat mulattak azon, amikor egy hölgy képtelen volt elállni az egyik autónk
útjából. Tolatnia kellett volna két jármű közé, de képtelen volt rá. Egy munkatársam
kénytelen volt beülni az autójába, mert ha nem farolt volna be vele, talán még most is ott állnának. Ebből vált céges legenda, ami szájról szájra terjedt az idők során.

- Soha nem hagyják ott a hulladékot?

- Minket könnyű leellenőrizni. Nekünk nem érdekünk kihagyni egy házat sem, mert utána is csak ránk marad minden. De azért akadt már olyan polgár, aki nem tette ki időben a műanyag tárolót, mire viszont beértünk a cég telephelyére, addigra meg „feldobott" minket. Az nem volt sportszerű, ezért a renitensek portája előtt készítettünk már fényképet bizonyítékul, az igazságunk védelmében.

- A rakodók élete sem lehet egyszerű!

- Amennyiben minden vonatkozó szabályt szigorúan betartanánk, úgy a két műszakunk
könnyen összeérne - vette át a szót Új Zoltán, korábbi burkoló szakmunkás. - A könnyebb edényeket inkább kézzel feltesszük, mert úgy gyorsabbak vagyunk. Egy kis mozdításból lehet tudni, mennyire van tele a kuka. De azt is észleljük, ha valaki például bontási anyagot „rejtett" el a mélyén. Amit nem is vihetnénk el!

- Fagyponttól a hőhullámig minden időben ott kell állni a vasrácson. Nehéz bírni?

- Az időjárást nem rendelhetjük meg, de én februártól májusig szeretem a feltételeket.
Kilengés lehet benne, mégis az az időszak a legjobb számomra.

- Sokan előre köszönnek a kukásoknak?

- Alapvetően jó a kapcsolatunk a lakókkal, csak ritkán kerekednek gondok. „Úri" negyedben akadt már, aki tegeze a kollégát, szólva neki, „vidd ki a szemetet a kapualjból, te jó erőben vagy". Ez azért nem szép dolog. Mi járvány idején sem pihenhetünk, ezért némi tisztelet, elismerés néha jól jönne számunkra is.

- Az úton lévőkkel milyen a kapcsolatuk?

- Döntő többségükkel kijövünk. De néha hátul, nekünk mondják a magukét, nem a sofőrnek. Ezen csak nevetni tudunk, bár legalább levesszük a terhet a vezető válláról. Tesszük a dolgunkat, sietünk, de repülni még nem tudunk.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva