A vendégvirtus még nem hágott a magasba, a pécsi belvárosban igen szolid a parti

Mintha a szenteste kizárólag kora délutánra esne. Olyan volt a hangulat hétfőn a pécsi belvárosban, de a forgalom még a téli ünnepnapnál is sokkal csekélyebb. A boltokban délidő után alig akadt vevő. A vendéglátósok sem a mostani forgalom után kérhetnek a főnöktől új cipőt, talpleválásra hivatkozva. A borravalóból sem sokra futja, ha záráskor kiürítik majd a zsebeiket. 

Már csak az kellene, hogy az egyik sarkon feltűnjön Robin Cook, a híres író. Ilyen helyzeteket - amiket a koronavírus előidézett -, az ő regényeiben lehetett olvasni korábban.

Az elképzelt események egy része viszont most elénk toppant a baranyai megyeszékhelyen.

Persze, jobban jártunk volna, ha inkább egy Lázár Ervin mese elevenedik meg, de ma nem lehet étlapról még kötetet sem rendelni.

Nem is szólva egy bélszínről, amit ugyan "összedobna" a szakács, de a legtöbb helyen még hétfőn is csupán elvitelre. Éthordóban meg más a hangulata egy ilyen ételnek.

Bár a legújabb rendeletek szerint a kocsmák, cukrászdák, borkimérések, bisztrók, éttermek újra kinyithattak Pécsett, azért ez egyelőre nem hozott átütő sikert. Főleg annak okán, mivel csak az úgynevezett kerthelyiségek fogadhatnak vendégeket. Még akkor is, ha sok helyen természetesen kertnek nyoma sincsen. Legfeljebb egy-egy cserepes növény utal a régi elnevezés valódi tartalmára a Király utcában.

Bezzeg az Irgalmasokban, a fodrászatban nagy volt a forgalom. Ezek szerint a kijárási korlátozások idején az otthonülőknek gyorsabban nőtt a hajuk a tervezettnél. Mindegy, vágni, szárítani lehet, bár elvileg a vírus ott is fertőzhet, nem csak a szórakozóhelyeken.

Felderítő séta során, a Színház téren két dolog is kiderült a fagylaltozóban. Egyrészt kicsi a forgalom, de ez nem meglepetés. Ellenben, a kiszolgáló fiatal lánynak nagyon szépek a szemei. Mert azt nem takarta el a maszkja. Az ajkai is lehetnek igézőek, de azokból most semmit sem lehetett látni.

A Kazinczy Ferenc utcában is gyéren sétálgattak az emberek.

Ám azért az István pince ajtaja nyitva volt. Betérve kiderült, szó sincsen szabályszegésről. Bár ott ült két régi "bútordarab", köztük volt NB I-es labdarúgó is azonban csak a menüjükre vártak, szigorúan elvitelre. Illetve lehet, hogy nem a magukét vitték, hanem valakinek szívességet tettek vele. Aztán a háznál, a konyhában "megharapnak" majd egy-két ajándék fröccsöt, a jó munka száraz jutalmaként.

A városfalon belül amúgy a kevésbé bizakodóak ki sem nyitottak. Ahol hisznek a forgalomban, ott is inkább az estét várják.

Máshol köztes megoldást alkalmaznak. Elvileg bárki rendelhet italt, de közben takarítanak, kisebb felújításokat végeznek. Erre mondták régebben, hogy tipikus inproduktív munka. Bár, ha betoppanna a főnök, legalább látná, a pultosok megérdemlik a fizetésüket.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva