Most a bénulással vívja a maga meccsét Keszthelyi Zoltán, az egykori gólzsák

Rettenetes érzés lehet, ha egy gerincműtétet követően valaki úgy ébred, hogy nem képes felkelni, mert a bal lába lebénult. Mindezt átélhette Keszthelyi Zoltán, az 58 éves, egykori kiváló komlói kézilabdázó. Egy sportembernek, akinek a lételeme volt a mozgás, ez különösen szívbemarkoló tapasztalat. Akkor nagyon el is keseredett, de már javul a helyzete, a kedélyállapota is jelentősen megváltozott. A szurkolók visszavárják, velük pedig senki sem „vitatkozhat", mert erőt sugároznak. 

Az Árnyas utcában, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Korai Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály lakója volt hetekig Keszthelyi Zoltán, népszerűbb nevén „Keszeg". Jó betegként viselkedett, végrehajtotta a gyógytornász minden utasítását. Tette ezt egy olyan kézilabdázó, aki régebben, ha jól ugrott fel a védőfal előtt átlövőként, akkor a rutinos szélső védő elindult a kezdőkör felé, mert sejtette, gól utáni középkezdés következik.

- Bocsánat a banális kérdésért, de hogy van?

- Jövő héten még nem leszek kezdő a csapatban - válaszolta kesernyés mosollyal a Carbonex-Komló NB I-es együttesének szakosztályvezetője. A felelet megkönnyebbülést váltott ki. Szó sincs itt mély depresszióról. Győzött a sportolói erő, innen már csak idő kérdése a fokozatos javulás.

- Akadt előjele a mai helyzetnek?

- Hónapokkal korábban azt éreztem, zsibbadnak a lábujjaim, azt követően az alsó lábszáram. Megtudtam, hogy a gerincemben akadt egy csúnya meszesedés. Ezt követte a műtét, de kiderült, hosszú ideig nyomás alatt voltak az idegek, amik felszabadultak, ám nem akartak engedelmeskedni, a lábam nem mozgott, érzéketlenné vált.

- Kemény órák lehettek!

- A hangulatommal nem lehetett volna dicsekedni. De a szakemberek biztattak, hinnem kellett nekik, mert járni akartam ismét. Naponta abban a hitben keltem, érzetem a pozitív változást. Járókerettel, meg két mankóval, de elkezdtem sétálni. Nem számítottam gyorsnak, a folyosó vége elég távolinak tűnt, míg eljutottam odáig.

- Haza indult, vagy csupán a büféig merészkedett el?

- Egyik sem. Igyekszem fegyelmezettséget mutatni, főleg a magam érdekében. Ha meglepődik, ám legyen, de az étkezéssel is elégedett voltam. Sokat feküdtem, kevés energiát pazaroltam el a sürgölődéssel. Pár szem kekszen kívül nem akadt hiányérzetem semmiben.

- Meddig marad a szakértő kezek között?

- Hétvégeken már hazajutottam, de visszavártak. Lassan szeretném elhagyni a klinika rehabilitációs részlegét. Gyógytornásza a klubnak is van, vele folytatom a megkezdett munkát. Megtörtént az egyeztetés, mindenki ismeri a feladatot, a célt. Azért azt megtudhattam, milyen az, ha valaki ápolásra szorul. Ezért mindenkinek nagyin hálás vagyok, aki foglalkozott velem a Rét utcai klinikán, illetve, itt, a „Honvédban", ahol igyekeztek lábra állítani. De érdekel ez valakit?

- Mi ez a szerepcsere? Kérdésre váltott? Igenis fontos sokaknak, élükön a komlói drukkerhaddal, amelyiknek a tagjai nem felejthetik el egykori gólzsákjukat!

- Igen, tudom, mellettem vannak, a Szeged elleni meccs alatt is kinyilvánították és így mindjárt más. Sok száz fanatikus ellen nincs más dolgom, mint újra velük együtt tenni valamit a szeretett sportágunkért.

Pucz Péter - Fotó: Péter Szabó Zoltán