Még véletlenül sem boldogok a pécsi egyetemen a kamarai befolyás növekedése miatt, sőt...

A felsőoktatási struktúra folyamatban lévő átalakításának egyik újdonsága, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mostantól jelentős befolyást gyakorolhat az egyetemi szakképzésre. Az intézmények részéről tapasztalható ellenérzés érthető, hiszen ezzel tovább csökken az egyetemi autonómia. Síkfői Tamás, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara titkára amondó, csak átmeneti lesz ez az ellenérzés, míg Zeller Gyula (képünkön), a Pécsi Tudományegyetem gazdasági rektorhelyettese továbbra sem tud azonosulni a kormányzati koncepcióval. (Lásd korábbi cikkünket jobbra - a szerk.)

Nem mindenki ért egyet a kormány azon célkitűzésével, hogy növekedjen az iparkamara szerepe az egyetemi oktatásban és szakképzésben. Síkfői Tamás szerint azonban mindenképpen célszerű a reálgazdaság bevonása a felsőoktatásban.

- A felsőfokú szakképzések esetében a kamarának véleményezési jogosítványa van, ez bővülni fog a későbbiekben. Számunkra az a fontos, hogy a piacgazdaság által igényelt szakirányokban legyen minőségi képzés, s ne valamilyen virtuális irányban. A cél az, hogy az egyetemeket úgy alakítsuk át, hogy azok megfeleljenek a munkaerőpiac elvárásainak, a kutatás-fejlesztési és innovációs reálgazdasági igényeknek. Erről a fővárosban már előrehaladott tárgyalások folynak a nemzeti kamara részvételével - mondta a szakember.

A Pécsi Tudományegyetem vonatkozásában már történtek kézzelfogható változások. A felvételi eljárás előtt a kamarával egyeztetett képzési szakokra jelentkezhettek a diákok, de a közgazdasági és a műszaki karral is egyre szorosabbra fűzik a kapcsolatokat.

Az együttműködés további bővülésére is számítani lehet, hiszen Síkfői szerint a reálgazdaságnak is szüksége van az egyetemi tudásra.

- Azokat a szakmákat kell preferálni a szakképzés során, amelyekre a való világban is szükség van, például a gépipari technológusok képzését. Másrészt a pécsi egyetemnek ötvenmilliárdos költségvetése van, de eddig ezt nem volt szokás a helyi vállalkozások felé terelni. Ha az építési munkákat, fejlesztéseket, beszerzéseket nem helyi vállalkozások kapják, akkor kimegy a pénz a városból. Az a pénz nem a városban dolgozik, nem a városban lesz belőle tőke-akkumuláció, nem a városban lesz bérkifizetés, és nem a városban lesz adózás. Számos pont van, ahol a kamarai álláspont meglehetősen innovatív lehet az egyetem számára, de ettől függetlenül nagyon sok egyetemi vezető egyetért velünk.

Nem igazán tartozik közéjük Zeller Gyula rektorhelyettes (képünkön), aki portálunk megkeresésére ugyan úgy nyilatkozott, hogy harmonikus az együttműködés a kamara és a PTE között, „konfliktusok nincsenek", de ő személy szerint mégsem ért egyet a szervezet befolyásának növekedésével.

- Nem tartom jó ötletnek az iparkamara túlzott beleszólási jogát a felsőoktatás képzési rendszerébe. Minden munkaerő-piaci előrejelzés, ami eddig a jövőbeli szakmastruktúra-igényekre vonatkozott, egy fabatkát sem ért - mondta az egyetemi vezető, aki hozzátette, hogy a technikai haladás és számos más tényező miatt olyan új szakmák jöhetnek létre a jövőben, amire most még gondolni sem tudunk.

- Azon érdemes elgondolkodni, hogy az egyetemnek az adófizetők pénzén milyen célt kell szolgálnia? Naprakészen bepattintható munkaerőt adjon-e a magánvállalkozások számára, amelyek a gyors profit elérése után utcára rakják az embert, vagy az a feladata, hogy olyan állampolgárokat képezzen, akik egyfajta konvertálható tudásra tesznek szert, s akik képesek megújulni szakmájukban, vagy éppen megújítani szakmájukat - fogalmazott a rektorhelyettes.

Zeller Gyula nem hisz abban, hogy az egyetemeknek a cégek számára kellene munkaerőt képezniük, mert az csak „rövid távú, profitorientált érdek és az adópénzek elfecsérlése".

H. L. B.