Bár örökké idevalósinak érezte magát, papíron is hazaköltözött Pécsre Garami József

2020. március 11. szerda 09:17

Bár örökké idevalósinak érezte magát, papíron is hazaköltözött Pécsre Garami József

Korántsem vad ötlet, hogy egyszer még lehet szobra Pécsett. Hiszen labdarúgóként sem volt utolsó Garami József, bár azért legfeljebb egy talapzat járna. De edzőként, háromszoros bajnokként, szövetségi kapitányként, a Pécsi MSC-vel elért sikereiért már lehetne faragni a követ  vagy önteni a fémet. A magyar futball egyik legismertebb élő szakembere ismét állandó pécsi lakosként éli nyugdíja napjait. Ha kérdezik, akkor meg emlékezik. Van neki mire!


- Újból a szülőhelyének egyik utcája szerepel a lakcímkártyáján?


- Nem az a lényeg, mit mutatnak az iratok. Én örökké idevalósi voltam, bármerre is sodort az élet. Ezért a korábbi lakásomat sem adtam fel. A korosodó, betegeskedő édesapámat rendszeresen látogattam, legfeljebb az nem került be a sporthírekbe. A fővárosban Gazdagréten töltöttem a hétköznapjaimat, hogy ha indulnom kellett délnek, akkor ne kelljen átvágnom a városon.


- De az már több szempontból is csupán a múlt.


- Sajnos a drága feleségem, Gabriella, négy évvel ezelőtt elhunyt. A mi munkamegosztásunk szerintem tökéletes volt. Ő intézte a háztartást, rendezte a családi ügyeket, a már felnőtt fiaim létét. Nekem meg maradt az edzői munka, annak minden nyűgével, annál több örömével.

Zuhanyhíradó

Egyszer az Újpest Hatvanban szerepelt, egy NB I-es osztályozón. A sportági „zuhanyhíradó" szerint, a sorsdöntő találatot szerző Véber György a fürdőben együtt ünnepelt Garami József mesteredzővel. Előbbi gatyában, utóbbi öltönyben. Miközben folyt a víz rájuk. Ha ott a lila-fehérek elbuktak volna, úgy a szakmai irányító karrierje megtörhetett volna. De nem úgy történt, legfeljebb a zakó, meg a nadrág bánta az ügyet.


- Még mielőtt belemennék egy nagyon hosszú történetbe, ejtsünk szót a játékosi részről!


- Sokkal több is lehetett volna abban, de sérülékeny voltam. Bár szerepeltem a korosztályos válogatottban, meg az élvonalban egyaránt, azért az a rész torzón maradt. Ha nincsen a folytatás, úgy jelenleg egy megkeseredett ember is lehetnék. De a pályán maradtam, a sors bőven kárpótolt mindenért, amit egykoron elszalasztottam.

- Legendás volt, ahogyan a tehetségeket kiszúrta a füvön, már kis srác korukban. Mi volt a titka?

- Talán annyi, hogy én soha nem azt vettem észre, kikből lesznek majd a nagy focisták. De azt felmértem, ha valakiben nem bujkált a tehetség szikrája. Igaz, ahhoz sok gyereket kellett megfigyelni.

- Némi pedagógiai érzék azért csak kellett hozzá.

- Meg nem kevés empátia. Mikor korosztályos, majd felnőtt sportemberekkel dolgoztam együtt, néha eszembe jutott egy nagy hibám. A PVSK-val a Verseny utcában, talán a Sopron ellen küzdöttünk. Gól nélküli meccs volt, amikor a 87. perc környékén elhúztam a kapus mellett a labdát. Jó három méterre álltam a gólvonaltól, majd a kapufára rúgtam a labdát. Meggyes Lajos állt a partvonal mellett, sejtem, mit élhetett át. Sokkal utána az volt a módszerem, hogy a lefújás után nem értékeltem a csapatot az öltözőben. Jobb volt arra aludni egyet-kettőt.

Kapussors

A PMSC egyik legjobb hálóőre Bodnár László volt. Egyszeres válogatott lett, de nem Garaminál. Erre az idős tréner ma azt mondja, ma már másképpen döntene kapitányként. Amikor „Bocinak" nagyon ment a védés, Józsi bátyánk egy kapott gól után, nyertes találkozót követően azt monda, az a találat bizony a „portás" lelkén szárad. Aztán visszanézte a felvételt az „Öreg", majd megváltoztatta véleményét. Hiába, ez a nagyság egyik „átka".


- A látszólag nyugodt szakemberek közé sorolták.

- Mindenki azt hitte, én egy higgadt pali vagyok, de egy frászt! Most is azért szedek vérnyomáscsökkentőt, mert annyi mindent átéltem a kispadon. Csak ritkán kiabáltam, a bírókkal sem foglalkoztam nyilvános keretek között.

- Másoknak kevesebb izgalom elég volt.

- Valóban, túl a hetvenen még bőven aktív voltam. Csak az NB I-ben akadt 797 találkozóm, ami nem kevés. (Kimagasló országos csúcs - a szerk.) Meg talán 50 körüli a kupákban, öt a nemzeti együttes élén. De klubszinten, a nemzetközi porondon a kiugró siker elkerült. Többször is elvitték a legjobbakat tőlem, egy-egy évad rajtja előtt. Ez egy kicsit bánt is.

- Suttogták, akadtak nagy kedvencei a gyepen.

- Dehogy voltak olyanok. Az életem során akadtak kiváló jelöltek, akik állandóan szerephez jutottak. Bíztam bennük, nyerni akartunk, ennyi az egész.

- Mégis, létezett olyan klub, esetleg időszak, ami a legközelebbi a szívéhez?

- Most nem árulok el nagy titkot. A PMFC bajnoki ezüstérmes, bronzos, Magyar Kupa-nyertes éveire nagyon büszke vagyok. Mert azok az eredmények alapozták meg a későbbi, egyéb címeimet Újpesten, a Ferencvárosban, Győrött, vagy az MTK-nál.




Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva