Emmausz-járás: idén is sokkal csendesebbek a baranyai pincék húsvéthétfőn

Bólyban több mint száz esztendeje őrzik a német népszokást, a húsvéthétfői Emmausz-járást, de megyeszerte egyre több helyen, így többek között a mohácsi szőlőhegyen is benépesülnek a pincék ezen a napon. Idén azonban - akárcsak tavaly - elmarad a hangos dínomdánom, szervezett programok egyáltalán nem lesznek.

2011-óta a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékén is szereplő bólyi Emmausz-járás több mint százéves, eredendően bólyi német népszokás.

Az évszázados hagyomány mozzanatait követve a szőlősgazdák és a bólyi családok rokonaikkal és vendégeikkel kivonulnak a pincesorra, ahol máskor nyitott pincék és programok várják őket.

Mindez békeidőben nemcsak Bólyban és Szederkényben, hanem megyeszerte egyre több helyen volt így: a Mohács környéki német falvak mellett többek között a mohácsi szőlőhegy is élettel telt meg ezen a napon. 

Idén azonban a tavalyi helyzethez hasonlóan a járvány miatt sehol nem szerveznek programokat, s a gazdák is legfeljebb szűk családi körben keresik fel pincéjüket.

Azzal, hogy a bólyiak és a környékbeliek a húsvéthétfői ebéd után a szőlőhegyre veszik útjukat, egy bibliai történetre emlékeznek.

Jézus feltámadása másnapján, húsvéthétfőn a Jeruzsálemből Emmauszba vezető úton találkozott két tanítványával, akik nem ismerték fel benne mesterüket, hanem az ő kereszthalála utáni rejtélyes eltűnéséről számoltak be neki.

Emmauszba érve rájuk esteledett, ezért tanítványai vacsorát és szállást ajánlottak fel Jézusnak, amit ő el is fogadott.

Csak akkor ismerték fel őt, amikor megszegte kenyerüket, ám abban a pillanatban el is tűnt előlük. A tanítványok nyomban visszafordultak, hogy a megváltó feltámadásának bizonyosságáról hírt vigyenek Jeruzsálembe.

Képünkön: (archív) a Bólyban és környékén hagyományos húsvéthétfői népszokás, az Emmausz-járás.

M. B.