A Hatcsöcsűtől a Misináig: ilyen volt a pécsi vendéglátós-világ a régi időkben

2020. augusztus 09. vasárnap 15:00

A Hatcsöcsűtől a Misináig: ilyen volt a pécsi vendéglátós-világ a régi időkben

Figyelem, fegyelem! A pécsi időgép indulásra kész. Bárki beszállhat, aki szeretné megismerni a baranyai megyeszékhely régebbi életét, most különös tekintettel a kocsmákra, vendéglőkre, fogadókra, szállodákra. A bejárt irány nagyjából nyugatról tart kelet felé, majd délről északnak, bár ebben felesleges lenne keresni a nagy logikát. A fotók a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Osztályának gyűjteményéből valók, akadnak köztük igazi gyöngyszemek is.

 


A Dóri szó hallatán nyilván mindenki egy női utónévre gondol - helyesen. De itt nem erről van szó, hanem Pompár Izidorról, úgyis, mint „Dóriról", aki egy híres vendéglős volt. A Fehér Holló nevezetű egységet vezette, méghozzá Ráczvároson, amit ma már csak Rácvárosként ismerhet mindenki. Az egység pontos helye pedig - sajnos - ismeretlen.

Ma egy nagy útkereszteződés van majdnem ott, ahol a „Hatcsöcsű" nevű italbolt várta a szomjas vidéki vagy inkább városszéli atyafiakat. A Szigeti út, meg a Páfrány utca mai metszéspontjában még reklámszövegre is tellett. Mivel három nő állt a söntéspult mögött, azt mondták a betérők, hogy" hat csöcs, jaj, de jó a nagyfröccs".

Kissé délnek kanyarodva, óhatatlanul belebotlunk az Olimpia többes egységébe, a volt 39-es dandár úton, manapság Esztergál Lajos úton. Akadt ott étterem, bár, cukrászda, meg az úgynevezett „harmados", vagyis a söröző. Mindig akkor csöngött leghangosabban a kassza, amikor az urános buszok megérkeztek oda, a műszakváltásokat követően. Folyt a sör, fogyott a pálinka rendesen, már csak a fogalom növelése okán.

A Kórház téren ott áll nagyon hosszú ideje a Százéves borozó. Korábban, a II. világháború végeztével kénytelen volt nevet változtatni, mert a Magyar Korona fogadóból a királyi fejdísz nem tartozott a kommunista ideológusok kedvenc főnevei közé. Akkor történt mindez, amikor még nem Hungária útnak, hanem Dr. Doktor Sándor utcának nevezték az egykori Szigeti országutat. Doktor csak egy rossz emlék, bezzeg a borozó még a régi.

Egy éles jobbos kanyart bevéve, rögvest ott állhatunk a Rákóczi úton, az egykor szebb napokat is megélt Pátria hotel főhomlokzata előtt. A fotó szerint a Trabant vezetőjét nem sikerült behúzni a csőbe, de lovas fogattal már akkor sem szabadott ügetni a bitumenen. Az elmúlt évszázad '70-es éveiben még tudták az elvtársak, mi a rend alapja.

Eljutva a Zsolnay Vilmos út, illetve a korábbi Kilián György, ma Vargha Damján sarkáig, ott „magasodott" az Ifjúság bisztró, amit a szovjet televízió mintájára „Junoszty" névvel illettek az egyetemisták, elsősorban a közgazdászok, meg a jogászok. Sok hallgató nem csak ifjonci éveit, de májának kisebb darabját is ott hagyta asztalok, székek mentén, két vizsgaidőszak között, a szorgalmi időszakban.

A jelszó: nem arccal a vasút felé, de a Bajcsy-Zsilinszky Endre utca végén, közel a sínekhez várta a fiatalokat a Boccaccio (szegény Giovanni, a névadó mit vétett?) zenés-táncos szórakozóhely. Veszélyes egységnek számított, mert többször is lángra lobbant az egykori terménytároló. Végül el is bontották, már csak kevesen emlékeznek rá, ami az egyetlen jó hír róla, hogy már nincsen.

 

Az Elefántos-tömb esetében, a Széchenyi tér közvetlen közelében, egy darabig nem az volt a kérdés, ki mit fogyasszon. sokkal inkább az okozott fejtörést, milyen módon lehet megakadályozni a falak kidőlését. Persze, egy elefántnyi súllyal nem lehetett egyszerű megbirkózniuk a kor építészeinek. Szerencsére a háztömb átvészelte a súlyos megpróbáltatásokat, az 1980-as években.

A Nádor nyilván nem maradhatott ki egy ilyen bolyongásból. A Széchenyi tér egyik legjelentősebb épülete az 1970-es években még fogadott vendégeket. A szálloda, az étterem, meg a söröző a szellemi élet egyik központjának is számított. Az újjáéledése egyelőre csak illúzió, ami ingyen van mindenki számára. A kohók meg már régen elnyelték a kelet-európai kocsikat, ha minden igaz.

 

Valaha különbuszok hordták fel a Mecsekre a kirándulókat, a Misina étterembe. Szép éppen nem volt a ház, de legalább magasan a legjobb helyek egyikének számított, fekvése alapján. A konyha ontotta a turistamenüket, rántott szeletből, meg uborkasalátából, sült krumpliból hegyeket ettek meg a modern zarándokok. Nyugdíjas otthonokban tán még emlegetik az ízeit.

Pucz Péter