A mostani Ebola-járvány más, mint a korábbiak

2014. augusztus 18. hétfő 12:37

Az Ebola-vírus közel negyven évvel ezelőtt bukkant fel, a mostani a huszadik járvány, ez azonban több mindenben különbözik az előzőektől.

Dr. Bánhegyi Dénes, a trópusi betegségek szakértője, a Szent László Kórház osztályvezető főorvosa a Kossuth Rádió Szonda című műsorában elmondta: az Ebola-vírus először 1976-ban bukkant fel Zairében, egy, az Ebola folyó menti kis faluban. Attól vált félelmetessé, hogy vérzéses tünetekkel járt, és elsősorban az egészségügyi személyzetet érintette. Akkor a világ minden részéről érkeztek virológusok, s nagyon hamar megtalálták a betegség kórokozóját.

A mostani járvány a huszadik, de eddig az Ebolával nem igen foglalkozott a világ, mert általában csak egy-két falut, viszonylag ritkán lakott területetek érintett. A közel negyven év alatt 3500 megbetegedés fordult elő, a halálesetek száma pedig körülbelül kétezer volt. A halálozási arány járványonként változott, volt, hogy ötven, de előfordult az is, hogy kilencven százalékos volt.

A járvány általában egy területen ütötte fel a fejét, s egy-három hónap alatt meg is szűnt. A mostani azonban nem az eddig megszokott Ebola-járvány. Egyesek szerint tavaly decemberben kezdődött, s márciusban érte el azt a küszöböt, amikor Guinea már elkezdett foglalkozni vele. A mostani leginkább abban különbözik a korábbi járványoktól, hogy nagyon nagy kiterjedésű, több országot is érint: Guineát, Sierra Leonét, Libériát, és most már Nigériát is, és az eddigiekkel ellentétben, nem kis falvakban, hanem nagyvárosokban terjed.

Nagyon nagy népességet érint, s ezekben az országokban kialakult egy félelem is, a családok inkább elrejtik az ebolás betegeket, mert azt gondolják, ha elviszik őket egy egészségügyi ellátó központba, ott biztosan meghalna. Mivel az eseteket nem sikerül elkülöníteni, ezért valóban nagy a veszélye annak, hogy a járvány tovább terjed, magyarázta a főorvos.

Dr. Bánhegyi Dénes elmondta: a vírus terjedését az is elősegíti, hogy mivel mohamedán országokban bukkant fel, ahol a temetés alkalmával a halottól testi érintéssel búcsúznak el, így magán a temetési szertartáson is megfertőződhetnek emberek.

Azt nem lehet tudni, hogy ez a vírus mennyiben más, mint a korábbiak, mondta a főorvos, hozzátéve, az tudható csupán, hogy a mostani egy kicsit más variánsa az eredeti vírusnak, s valószínűleg ez az apró különbség okozza, hogy ilyen hosszú ideig fenn tud maradni.

Arra a kérdésre, hogy van-e a betegségre kezelési mód, Dr. Bánhegyi Dénes úgy válaszolt, lehetőleg fenn kell tartani az életfunkciókat, pótolni kell folyadékot és a vérveszteséget, s meg kell várni, hogy a szervezet le tudja-e küzdeni saját maga a vírust. Egyelőre nincsen rá gyógyszer. Az a szer, amelyeket a két, Ebolával fertőzött amerikai misszionárius kapott, mesterségesen előállított ellenanyag voltak, amelyet állatokon és szövettenyészeteken már teszteltek, és hatékonynak bizonyult, de először ezen a két emberen próbálták ki. Ez egy vizsgálati anyag, amelynek semmilyen engedélye nincsen, hangsúlyozta a főorvos.

Hozzátette: tömeges méretekben nem lehet bevetni, egyrészt mert nincsen belőle elég, másrészt pedig mert nem rendelkezik hatósági engedéllyel. Ha ma eldöntenék, hogy gyógyszert fejlesztenek belőle, abból egy év múlva lesz csak gyógyszer.

A szakember úgy véli, mindaddig, amíg a vírus cseppfertőzéssel nem terjed, nem kell hatalmas, világjárványra számítani, s Európába sem várható jelentős behurcolás. Európa a fejlett egészségügyi szerkezetével, szolgáltatásaival képes arra, hogy az esetlegesen behurcolt eseteket biztonsággal izolálja. Erre Magyarországon a Szent László Kórház is fel van készülve, mondta Dr. Bánhegyi Dénes.