Ötvenhárom éves a legnagyobb pécsi futballsiker: a Pécsi Dózsa kiütötte a Newcastle Unitedet

Nemhogy fakulna az emlék, egyre fényesedik!1970. november 4-én játszották le Pécsett azt a futballmeccset, ami a város sporttörténetének legnagyobb sikerét hozta. Az angol Newcastle United kiütése az Európai Városok Kupája (EVK) sorozatából, a baranyai megyeszékhelyen a kollektív szurkolói tudatban úgy él, mint az angolok 7:1-es elpáholása a Népstadionban, 1954-ben. A későbbi találkozón azonban sokkal nagyobbak voltak az izgalmak, mert 2-0 után, tizenegyesekkel jutott tovább a Pécsi Dózsa. Nem túlzás, utána a nézők a belvárosban, a játékosokról lerángatott cipőkből itták a pezsgőt.  

Az 1970-es, őszi „őrületnek" akadtak előzményei. Nem az 1970-es, tavaszi, félidényes bajnokság helyezése alapján indulhatott a Pécsi Dózsa a nemzetközi porondon, hanem az 1969-es, tavaszi-őszi, korábbi teljes sorozat 6. helyezése alapján szereztek jogot a nevezésre, az MLSZ döntése alapján. Ekkor az EVK-t még nem az UEFA bonyolította le, csak a következő évadtól vette át a feladatot az európai szövetség. A Newcastle United pedig nem kupavédőként - ahogyan többen tévesen hiszik -, hanem korábbi nyertesként érkezett Pécsre.

A helyi lila-fehérek az első körben a román Universitatea Craiova együttesét búcsúztatták. Kint 2-1 lett az összecsapás vége, a visszavágón viszont 3-0, ez a magyaroknak kedvezett, 4-2-es összesítéssel.

Ezek után jöhettek az angolok.

Október 21-én Newcastle-ban, a St. James-parkban a pályaválasztók két góllal győztek, ráadásul egyet sem kaptak. Bár a háromnak a szakvezetőjük jobban örült volna, ennek ellenére nem látta veszélyben a továbbjutást. Később sem aggódott tőlük senki, számukra egyfajta időutazás volt az ismeretlen Kelet-Európában a visszavágó. Korai kezdéssel, mert a pályán nem álltak világítótestek.

Az eseményt november 4-én, szerdán rendezték meg. Ez, immár öt esztendeje a pécsi labdarúgás napja, amit rendszeresen meg is szoktak ünnepelni. Idén a járványveszély miatt ugyan elmarad a program, ám mindenképpen szeretnék majd bepótolni.

- Az igazgató 11 órakor elrendelte a tanítás befejezését a Nagy Lajos Gimnáziumban - idézte fel emlékeit dr. Páva Zsolt, a Pécsi Labdarúgás Nagyjaiért Alapítvány egyik tagja.

- Ennek mindenki őszintén örült, főleg mi, mert nekünk már előre megvásárolt jegyünk volt a Verseny utcai stadionba. Délben a lelátón ültünk, az eredményjelző felőli betonkaréjban. Később persze felálltunk, mivel olyan tömeg verbuválódott, amilyet meccsen a városban még nem láttam. Egy ember egy elektromos mentőszirénát is hozott magával, azzal keltett zajt. A hangulat leírhatatlan volt, mindenki szinte őrjöngött. Főleg 2-0 után, mert következett a hosszabbítás, ami nem hozott döntést, ezért aztán 11-esekere került sor. Ott Rapp Imre kettőt kivédett, egy kapufára ment az angolok kísérletei közül. A Dózsa mindhármat belőtte, amivel minden eldőlt.

Ezt követően a nézők betódultak, majdnem az összes pécsiről letépték a mezt, a gatyát, de még a cipőt is. A bíró viszont a korabeli szabályok szerint ragaszkodott az ötös sorozatok befejezéséhez, amit alig tudtak végrehajtani a hazaiak.
Késő délután, a Nádor sörözőben - egyes visszaemlékezések szerint - mások mellett

Maurer László cipőjéből is pezsgőt kortyoltak többen a diadaltól megrészegült szurkolók közül. De pénteken, a délelőtti edzésre a védőjátékos visszakapta a csukáját.
A következő kanyarban az olasz Juventus ellen búcsúzott a Pécsi Dózsa a küzdelmektől, nem jutott a legjobb nyolc mezőnyébe.

Képünkön:

Pucz Péter - Fotó: PMFC