A pécsi Sárosi Laura szinte biztosan ott lehet az olimpián - itthon megszorítani sem tudják

2016. január 20. szerda 08:07

A pécsi Sárosi Laura szinte biztosan ott lehet az olimpián - itthon megszorítani sem tudják

A 23 éves pécsi tollaslabdázót, Sárosi Laurát már csupán egy hajszál választja el attól, hogy sportágában hosszú idő után első magyarként ott legyen az olimpián Rióban. A fiatal tehetség három éve őrzi elsőségét Magyarországon egyéniben, párosban és vegyes párosban is.  

- A nővérem, a bátyám és később én is testnevelés tagozatos általános iskolába jártunk. Amikor még óvodás voltam, ők már tollasoztak, és mivel az iskola és az óvoda egymás mellett volt, én egyszerűen csak átsétáltam hozzájuk - idézte fel a kezdeteket Sárosi Laura.

- Később, az iskolában már több sportágat is kipróbáltam, de semmi nem volt rám olyan hatással, mint a tollaslabda. Leginkább azért tetszett, mert változatos, máshoz nem hasonlítható sportnak gondoltam, és máig sem változott a véleményem.

Sárosi Laura nyolc éve költözött Pécsre, középiskolai tanulmányait már a Nagy Lajos Gimnáziumban kezdte meg.

- A Multi ASE hívott, hogy sportoljak náluk. Mivel Magyarországon az egyetlen egyesület volt, ahol mindenben támogatták a tollaslabdát, egyből elfogadtam a megkeresést. Kezdetben a ritmikus sportgimnasztikásokkal feleztük meg a termet, úgy edzettünk. Akkor majdnem a komplett magyar válogatott pécsi színekben játszott, ma már csak ketten maradtunk az akkori csapatból.

Egyre népszerűbb a sportág

Pécsett is egyre többen ragadnak ütőt, sok a fiatal, és az amatőrök körében is népszerű a sportág: előfordul hogy két-három hétre előre nem lehet pályát bérelni. A legnagyobb különbség a hagyományos és a teremben játszott tollaslabda között, hogy az időjárás utóbbit nem befolyásolja. Ezen felül teremben külön pályán, középen kifeszített háló felett üthetjük a játékszert egymásnak. A versenyeken használt labda eredeti lúdtollból készül, edzésenként körülbelül negyven darab labdát használnak el a profik. A mérkőzés két megnyert, huszonegy pontig érő játszmáig tart. Egy-egy meccs általában fél, másfél órán keresztül is eltarthat. Fontos a megfelelő koncentráció, reakciógyorsaság, robbanékonyság és a megfelelő állóképesség.

2009-ben aztán komoly előrelépést jelentett, hogy megépült a tollaslabda centrum is Pécsett, ami profi körülményeket biztosít sportolóinak. Laurának volt már indonéz, maláj és japán edzője is, jelenleg pedig egy bolgár és egy magyar szakemberrel, napi négy-öt órát készül az olimpiára.

- Egy-két éve határoztam el, hogy megcélzom az olimpiát, de először csak a csapat támogatott. Tavaly februárban kezdtem el Európán kívüli versenyekre járni, Afrika és Amerika szerepelt a programban. Júniusban az első Európai Játékokon, Bakuban képviseltem hazámat. Az eredmények láttán a Magyar Olimpiai Bizottság is felfigyelt rám, és azóta ők is mindenben mellettem állnak.

Csakúgy mint a legtöbb sportágban, a tollaslabdában is kvótarendszer van: 38 női induló vehet részt az olimpián. Minden nemzetközi versenyen lehet pontokat gyűjteni, ám a végén csak a legjobb tíz verseny számít. Sárosi Laura a világranglistán most a hatvankilencedik, míg az úgynevezett Race to Rio listán a kijutást érő huszonhatodik helyen áll. A kvalifikáció május elsején zárul, és az előzetes számolgatások alapján elvileg elég lesz a pécsi versenyző ötezer pontos előnye az olimpiához. Laura ráadásul nem áll le, február közepén csapat Európa-bajnokság, márciusban és áprilisban további külföldi megméretések várnak rá, ahol újabb pontokat gyűjthet.

- Amennyiben mégsem sikerül kijutnom az olimpiára, biztosan beiktatok egy hosszabb pihenőt. Szeptemberben aztán mindenképpen visszatérek az egyetemre, ahol környezetmérnöknek tanulok. Nem nagyon szoktam ennyire előre tervezni, de lehet, hogy a következő olimpiára, Tokióba is megpróbálok eljutni - avatta be távlati terveibe olvasóinkat Sárosi Laura.

Erdélyi Bianka - Fotó: Dittrich Éva