7-es rögbi döntő Pécsett: ezüst az Indiánoknak

2010. május 03. hétfő 00:03

Férfias küzdelem, gyors játék, látványos megoldások - ezek jellemezték a rögbi 7-es bajnoki döntő pécsi mérkőzéseit. A szakág legjobb csapatait láthatta a közönség, és örülhetett, hiszen a Pécsi Indiánok végig jól játszva végül a 2. helyet szerezte meg.

A meghívottak közül az utolsó pillanatban három együttes visszamondta a szereplést, így kisebb átszervezéssel és némi késéssel kezdődött meg a 7-es rögbi bajnoki döntő pécsi, záró fordulója.

Az első mérkőzésen a Pécsi Indiánok együttese csapott össze az Általános Vállalkozási Főiskola csapatával. Szó szerint. Több olyan ütközést és - a rögiben szabályos - szerelést láthattunk, ami a focihoz szokott szemünknek durvának, olykor brutálisnak tűnt. De amíg a fociban egy-egy ilyen belépőt több perces ápolás követ, addig itt a földre vitt játékos - mihelyst a védő lekászálódott róla - már pattant is föl, és szaladt tovább.

A 7-es rögbiben ugyanis egy másodpercnyi pihenésre sincs idő: a futballpályányi területen két hétfős csapat mérkőzik, cél a tojáslabdát az alapvonalakon túli célba juttatni és ott letenni. Passzolni csak a támadáshoz képest hátrafelé lehet, csak a labdát birtokló játékost szabad támadni, őt is csak válltól lefelé. A meccsek kétszer hét percig tartanak, a laikusok szerint azért csak eddig, mert ennél többet nem bírnának a játékosok.

A meccseken valóban elképesztő az iram. A két, gyakorlatilag szünet nélküli félidőben tényleg csak annyit pihennek a csapatok, ameddig a labdát egy-egy rúgást követően a középkezdéshez visszahozzák. Ezen kívül folyamatos szaladásból, passzból és ütközésből áll egy-egy mérkőzés.

- Dani, és mikor fogsz végre futni is? - a nézői bekiabálás a 7-es bajnoki döntőre Írországból hazaérkező Reisz Dánielnek szólt, aki az egyik pécsi pontszerzés előtt 20 méteren nagyjából 5-öt vert rá az őt üldöző védőre, akinek így esélye sem volt megakadályozni a pécsi célt.

A Pécsi Indiánok fürge vendégjátékosa az alig negyedórás meccsen még kétszer verte meg ennyire egyértelmű fölénnyel a fővárosi védőket, ami igazából nem meglepő, hiszen a pécsi fiú az ír bajnokság harmadik vonalában játszik. Segítségével az első meccsen simán, 44-0-ra győzött a Pécsi Indiánok.

Az indiánok összjátéka ugyan néhol akadozott, de képzettebb, gyorsabb és láthatóan ötletesebb megoldásokat választó játékosaik egyéni teljesítménye ezt ellensúlyozta. Ennek megfelelően sok szép támadást, látványos megoldást és több jó egyéni elfutást láthatott a mintegy százfős közönség.

Azt, hogy látványos eseményekben nem volt hiány, azt jelzi a másodikként merendezett Bulldogok - Barbárok összecsapás végeredménye is: a futó órával mért 14 perc alatt 43-5-re győztek a bajnokesélyes Százhalombattai Bulldogok, ami azt jelenti, hogy 8 befejezett támadást és három sikeres jutalomrúgást láthattak a szurkolók.

A csapatok egyébként ezt megelőzően már három, a pécsihez hasonló tornán mérték össze erejüket, így a pécsi kupán dőlt el a végső sorrend.

A bajnok végül a Százhalombatta lett, a házigazda Pécsi Indiánok gárdája a 2. helyen végzett, miután a döntőben 26-7-re kikapott a nap korábbi három meccsét megnyerő baranyai együttes. A bronzérmet a Kecskeméti AEC, a pontkirály címet a pécsi válogatott kerettag, Gáspár Gergő szerezte meg.

M. F., Sz. Zs.