P. Müller Péter: Saját fészkek és kutyakölykök, avagy a mundér becsülete

Kamasz koromban egyik tanárom gyakran, a legkülönfélébb esetekben idézte a mondást, hogy csúnya madár az, amelyik a saját fészkébe piszkít. Pár évvel később egy másik tanárom gyakran mondogatta, hogy ha egy szakmabeli a gyermeke gyanánt egy tököt gurít be a felvételire, azt akkor is fel kell venni, mert erre kötelez a szakmai szolidaritás. Később, amikor különböző visszás esetekről értesültem a sajtóból, ismerősöktől, nagyon gyakran tapasztaltam, hogy a család, a csoport, a közösség akkor is a vétkes védelmére kelt, ha az illető tette a csoporton kívüli közegben hiba, mulasztás,...

Kövér András: Hűlt hely...

A napokban volt négy éve, hogy hajléktalanokkal kezdtem foglalkozni. A krízisidőszak kellős közepén, a legnagyobb pörgésben kerültem a TÁMASZ-hoz. Emlékszem, az első héten is legalább ilyen hideg volt, mint most, talán csak a hó nem esett, de kőkemény mínuszok röpködtek. Jelentkeztem, hogy kimegyek éjjel a krízisjárattal, megnézem milyen az élet az utcán a téli éjszakákban. Nagyon izgalmasnak találtam ezt, vágytam a segítőmunkára, mert szerettem volna hősnek érezni magam. Később persze rájöttem, hogy nem a hősiesség a munka lényege, hanem a bizalom és a következetesség. Indulás...

Miseta Attila: Tegyünk rendet a fejekben és zsebekben!

Kétségtelen, hogy világunk a repülőgépek, az internet és az Európai Unió korában összezsugorodott. Gyorsabb az utazás, kevesebb a vízumkényszer, az információ pillanatokon belül elérhető. Mivel a pártállamnak hosszú ideje vége, a belső és külső források elosztása elvben igazságosabb. Sajnos néha csak csak elvben... Mindenki tudja, milyen a jó kapcsolatrendszer, mellyel a köz érdekét, s egyben a magunkét is előremozdíthatjuk. Ne legyünk naivak: csak kevés olyan Grál lovag van, akinek se pénz se pozíció nem számít, persze a pozíció is elsősorban mint pénzre váltható előny. A lényeg...

Patartics Zorán: Díjazd magad!

Az egyik közösségi oldalon ismerősöm mailben hívta fel figyelmemet egy pályázatra. Nem írt ajánló sorokat, indoklást, csak a...

Miseta Attila: Több munkát,...

Bár a kereszténység legnagyobb ünnepe a Húsvét, azért a Karácsony hangulatával nem ér fel. Ilyenkor a téli rövid napok, hideg...

Pauska Zsolt: Senhor Barroso,

már önvédelemből sem foglakoznék most azzal, hogy vannak-e nálunk, itt,  Magyarországon, hazaárulók és - velük szemben -...

Kövér András: Face-bontó

2002-ben lettem először tagja egy internetes közösségi oldalnak, amikor a (még nem i-vel kezdődő) kezdetleges wiw-re regisztráltam. Két-három alkalommal bejelentkeztem, ennél több időt nem is pazaroltam rá, hiszen azon kívül, hogy néhány ismerős nevét és e-mailcímét megtaláltam, és közel három perc várakozás után bejött valami kapcsolati háló ábrája, semmi említésre méltó nem történt. A következő bejelentkezésig eltelt négy év. 2006-ban, a sokadik újbóli meghívás után már az iwiw-re tértem vissza. Belépéskor azt tapasztaltam, hogy helyből 200 visszaigazolásra váró kapcsolat...

P. Müller Péter: Dögöljenek meg a kritikusok!

A címet Tadeusz Kantor lengyel képzőművész és színházi rendező egyik előadásától kölcsönöztem. Kantor 1915-ben született, és most van 21 éve, hogy 1990. december 8-án meghalt. Annak az 1985-ben bemutatott előadásának a címe egyébként az volt, hogy Dögöljenek meg a művészek! Kantor leghíresebb színházi munkája, A halott osztály az 1975-ös bemutatót követően öt kontinens több mint ötven városában szerepelt, s a Dögöljenek meg a művészek! is csak azért nem ment a világ huszonöt városánál többen, mert a rendező időközben meghalt. (Kantor világhírű krakkói társulata, a Cricot2...

Bencze János: Az elkésett kőfaragók

A megyei lap gyászrovatában olvastam nemrég, hogy ,,L. Gyula okl. bányamérnök balotaszállási, volt pécsi lakos 62 éves korában elhunyt. Kívánságára csendben eltemettük. Lánya és veje." L. Gyulát 2000 őszén láttam utoljára a bírósági tárgyalásán, ahova tanúként idéztek. Lehet, hogy erkölcsi fogyatékosság, de a mai napig nem tudok rá gyilkosként gondolni. Talán ezért nem, mert a letartóztatása előtti délutánt együtt töltöttük. Jól ismertem L. Gyulát és családját. Így a lányát is, és Beát, a feleségét, az egykori áldozatot is. Közel laktunk egymáshoz, és én voltam a háziorvosuk....

Miseta Attila:...

Románia uniós tagságától azt vártam, hogy csökken az ottani magyarságra nehezedő nyomás, lehetségessé válik a csendes,...

Bencze János: Preventív...

Egy ismerősöm - úgymond preventív betétvédelmi lépésként - kivette megtakarított pénzét a bankból, és eldugta otthon az...

Miseta Attila: Engedjük...

Régebben a „szocialista ünnepeket" nem nagyon szerettük, a hivataloson és kötelezőn túl kevés volt az érdeklődés....

Pauska Zsolt: Könnyek, Fradi, PMSC

Akkor láttam Albertet először és utoljára élőben játszani, mikor apámék felvittek Mohácsról Pestre egy kettős rangadóra, a hetvenes évek elején (Fradi-Honvéd, Újpest-Vasas), a Népstadionba. Kiskölök voltam, és kurvára nem Albertéknek, hanem a Honvédnak drukkoltam. Az apjának ilyen idős korában mindent elhisz az ember. Teltház, nyolcvan- vagy kilencvenezer néző, fölfelé egy téeszbusszal mentünk, kicsi voltam még, bevettem, amit fater, a Honvéd-őrült a Honvédról mondott. Azt is, hogy Albert egy senki, Kocsis Lajos a legnagyobb király, hiába is kapta a mindig csípőre tett kezű...

Bencze János: Díszes Tanúsítvány

Örömmel olvastam, hogy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter nemrég Díszes Tanúsítványt (sic!) adott át az Államadósság Elleni Alapba egymillió forint feletti összeget befizetőknek. A tett nemes, az önkéntes adakozók kétségtelenül megérdemelték az elismerést, hisz erejükhöz mérten részt vállaltak abból a nemzeti szabadságharcból, amelyet az államadósság ellen folytatunk. S ez a harc korántsem egyszerű. Az államadósság olyan, akár a mesebeli sárkány: egy fejét levágják, nyomban kettő nő helyette. Most meg, hogy konokul zuhan a forint, különösen nő. Azt nem mondhatnánk, hogy...

P. Müller Péter: Örkény István és a forradalmak (élet és irodalom)

A József Attila szerkesztette Szép Szó 1937. július-augusztusi számában megjelent egy novella Forradalom címmel, Örkény István írta. Arról szól, hogy Budapesten a bolondok kiszabadulnak az elmegyógyintézetből és átveszik a hatalmat. Az elbeszélés - új címmel, átdolgozva - Örkény első önálló kötetének, az 1941-ben megjelent Tengertáncnak a címadó írása lett. A történet végén a győzelem harmadik napjára a vezetők népgyűlést hirdetnek a Szabadság térre. „Az úton félmillió ember állt sorfalat, a téren háromszázezren szorongtak, és várták Olajt, a 'Főtestvér'-t, a...