Száz éve a vezetők, majd a kalauzok is sztrájkba kezdtek a helyi villamos vonalain

2017. július 01. szombat 08:55

A közlekedési dolgozók első városi sztrájkja pontosan száz évvel ezelőtt tört ki. A Pécsi Villamos Vasúti Rt. munkavállalói közül kezdetben a villamosvezetők tagadták meg a munkát. De ez nem volt elég, pár perccel később a kalauzok is csatlakoztak. Végül a válság nem mélyült el igazán, mert a munkások ígéretet kaptak a béremelésre. Fontos megjegyezni, a cég meglehetősen jól működött, akadt pénz a kasszában.

Az emberek már korábban is fordultak kérelemmel a felsőbb vezetőkhöz. Mivel azonban meghallgatást nem kaptak, más választásuk nem akadt. Eldöntötték, a járatok nem indulnak meg a menetrendben jelzett időpontokban.

A dolognak azonban akadtak előzményei. Előbb a véglegesített alkalmazottak szerettek volna több pénzt, őket követték az ideiglenes beosztottak. Mindkét tábor azt hitte, az akció előtt egy nappal, délután igazgatósági ülést hívtak össze. Abban reménykedtek, ügyük ott kedvező elbírálást kaphat. De semmi sem történt, mivel az egész megbeszélés elmaradt. Egyes tagok ugyanis nem tudtak megjelenni a meghirdetett összejövetelen.

Naponta két korona

A vezetők bére napi 4,5-5 korona volt akkoriban. A kalauzok járandósága 3 koronára rúgott. Előbbiek ehhez szerettek volna még kettőt, utóbbiak beérték volna egyel is. Összevetésként álljon itt pár tény. Nagyárpádon egy házat 8 000 koronáért szerettek volna értékesíteni abban a hónapban. A pécsi piacon az árakat hatóságilag állapították meg. Az újburgonya kilója 1,2-1,3 korona között mozgott, a zöldbabot 2,5-ért mérték a kofák.

Másnap reggel 5 óra 30 perckor a kocsik nem indultak el a remízből. Többen vonakodtak felvenni a szolgálatot. Az üzletigazgató, Lépes György nem tehetett mást, megkezdte az egyeztető tárgyalásokat. A kocsivezetők azt az ígéretet kapták, miszerint kezdeményezésüket támogatással fogják a vezetőség elé terjeszteni. A határozat megszületésére sem hagytak sok időt. Átmenetileg meg is nyugodtak a kedélyek. A járművek 7 órakor megkezdtek rendes működésüket.

Mégsem ment minden zökkenőmentesen. Mivel a jegyellenőrök szintén küldöttséget menesztettek a főnökhöz. A kijelöltek előadták panaszukat. A hölgyek viszont valamiért sértve érezték magukat (nyilván nekik kevesebbet ígértek, mint férfi kollégáiknak). A nők szétszéledtek, a forgalom elakadt. Segítségül kellett hívni a rendőrkapitányt. A békéltető szerepét Soós Nándor jól töltötte be. Közreműködésével 8 óra 30 perce újra rend uralkodott az utakon.

A megállapodás szerint a végleges intézkedést július 17-re ígérték. A korabeli források azonban arról nem számoltak be. Ebből azt lehet feltételezni, sikerült megegyezniük a feleknek.