Rengetegen zarándokoltak el a magyarszéki kármelita kolostorba

A résztvevők megízlelhették Isten kegyelmének gazdagságát, amikor október közepén két örömteli ünnepben is részük lehetett Magyarszéken, a Sarutlan Kármelita nővérek kolostorában. Október 15-én Nagy Szent Teréz főünnepét másnap Szentháromságról nevezett Erzsébet kármelita nővér kanonizációja követte.

Sokan elzarándokoltak a magyarszéki kármelita kolostorba október 15-én szombaton, a 9 órakor kezdődő szentmisére, hogy a nővérekkel imádkozzanak, és részesülve a teljes búcsú kiváltságában befogadják Isten irgalmának bőségét. Az ünnepi szentmisét Csóka János pálos provinciális mutatta be. Homíliájában beszélt arról, hogy mit jelent a szemlélődő szerzetesi élet az egyház számára, kiemelte az Istennek szentelt élet értékét, küldetésének jelentőségét. Beszélt a nehézségekről, küzdelmekről, kísértésekről, melyek nem kerülik el azokat, akik az Úrral való barátságnak erre az útjára lépnek. Szavain keresztül Szent Teréz mondatai visszhangoztak, aki szerint az imádságnak szentelt élet nem más, mint az Úrral való barátság, „bensőséges kapcsolat fenntartása oly módon, hogy sokat vagyunk egyedül, azzal érintkezve, akiről tudjuk, hogy szeret minket". A szentmise után egészen az ünnepi vesperás kezdetéig szentségimádást tartottak a kármelita nővérek.

Október 16-án vasárnap, a 8:30-kor kezdődő szentmisében emlékeztek meg Szentháromságról nevezett Erzsébet dijoni kármelita nővérről, akit ezen a napon avatott szentté Ferenc pápa Rómában, a Szent Péter téren. A megelőző hét liturgiája már csütörtöktől előkészítette az ünnepet azáltal, hogy az Efezusi levél szakaszain keresztül tanította a híveket. Erzsébet nővér számára ezek a gondolatok sokat jelentettek. „Áldott legyen az Isten! - hirdeti Szent Pál - aki szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy Jézus Krisztus által fiaivá fogadjon, akaratának jóságos tetszése szerint azért, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, ... hogy magasztaljuk az ő dicsőségét".

Erzsébet a „Dicsőség dicsérete" (Laus gloriae). Így nevezi magát, pontosabban ez az a név, amit kapni szeretne. „A dicsőség dicsérete - mondja - az a lélek, aki Istenben marad, aki Őt tiszta, önzetlen szeretettel szereti." A vasárnapi szentmisén Szép Attila püspöki irodaigazgató szentbeszédében kiemelte az imádság jelentőségét, és buzdította a résztvevőket Isten Igéjének bensővé tételére a Szentírás gyakori olvasása által. Az irodaigazgató felidézte Szentháromságról nevezett Erzsébet nővér híres imáját, amelyet a Katekizmus is említ, amikor a Szentháromság misztériumáról tanít.

A szentélyben elhelyezték Szentháromságról nevezett Szent Erzsébet egy ruhaereklyéjét. Ezt a kis inget a dijoni nővérektől kapták ajándékba a pécsi kármeliták néhány évvel ezelőtt.

Hedvig nővér az ünnep kapcsán elmondta:

„Míg kifejeztük tiszteletünket ez előtt a tárgyi emlék előtt, jó volt arra gondolni, hogy ezekben az órákban a Szent Péter téren, a szentté avatás szentmiséjén, a hét új szent ereklyéi között egy 110 éve elhunyt fiatal (26 éves) kármelita nővér ereklyéit is az oltárhoz viszik."

„Úgy érzem, a Mennyben az lesz a hivatásom, hogy vonzzam a lelkeket: segítsem őket, hogy szálljanak ki önmagukból és egészen egyszerűen, tiszta szeretetből Istenhez csatlakozzanak, s hogy megtartsam őket abban a nagy belső csendben, amely lehetővé teszi, hogy Isten beléjük vésődjön, Önmagává változtassa át őket." - írta Szent Erzsébet nővér. Most, amikor a pápa az egész egyház számára elrendelte az ő tiszteletét, a Szentlélek által megkezdte hivatását.

Forrás: Pécsi Egyházmegye