Püspökalak az avar szíjvégen: egyedülálló VII. századi lelet került elő a pécsi vásárból

Gábor Olivér pécsi régész két olyan új avar kori leletet mutatott be a „Fejezetek a magyarság őstörténetéből" című előadássorozat legutóbbi alkalmán, amelyeket még hivatalos publikáció sem dolgozott fel. Az egyik kincs roppant izgalmas távlatokat nyithat a korszak történetével kapcsolatban, ugyanis egy püspökalak látható rajta. A leletek birtokosa dr. Korinek László pécsi jogászprofesszor, kriminológus, aki a pécsi vásárban bukkant a tárgyakra. 

- A hetedik századból származó, Szajkról előkerült tausírozott, azaz ezüst berakásos szíjvég különlegességét az adja, hogy azon egy püspökalakot ábrázoltak. A rómaiak ötödik században történt távozásával területünkön előbb-utóbb megszűnt a szervezett egyházi jelenlét. Feltételezzük, hogy a népvándorlás időszakában a kereszténység ugyan ismert volt a Kárpát-medencében egymást váltó népek között, de nem szervezett módon. Az egyházi intézményrendszert majd a Karolingok, azaz a frankok hozzák vissza misszióikkal a nyolcadik században. Ezzel szemben a szajki szíjvégen egy püspök arcképe látható, amely messzebb menő következtetésekre ad lehetőséget. Ez pedig a következő: ha nem is mint a legmeghatározóbb vallás, de létezhetett valamilyen szervezett keresztény egyházi élet a Kárpát-medencében a VII. században is - foglalta össze a kincs jelentőségét a Pécsi Újság.hu-nak Gábor Olivér, a pécsi Janus Pannonius Múzeum régésze.

Kik is azok az avarok?

Az avarok Krisztus után 567-től éltek a Kárpát-medencében - egyesek szerint - a IX. századig, más kutatók pedig úgy vélik, egészen a magyarok bejöveteléig. Mint Gábor Olivér mondja, az avarok önmagukban nem tekinthetők egységes népnek: ugyan keletről érkeztek, de a Kárpát-medencében maradt germánokat, illetve déli népelemeket is magukba olvasztottak.

Az avarokra különösen jellemző volt a díszített övek megbecsülése. Körükben is élt a „felövezés" szokása, amely után válhatott csak egy avar fiú teljes értékű férfivá, harcossá - elevenítette fel pécsi régész. Hozzátette, a Szajkról előkerült szíjvég tehát egy számukra jelképesen is fontos viseleti elem. Hogy a lelelt pontosan honnan került elő, nem tudni, de Gábor Olivér azt valószínűsíti, hogy egy sírból.

Maradhattak keresztények

A 430-as években Valériában, Pannonia keleti részében megszűnt a római uralom. Ekkor Attila hunjai és germánjai költöztek ide, érkezésükkel a római világgal együtt az egyházrendszer is megszűnt. Ugyanakkor - hívja fel a figyelmet az archeológus - ez nem jelenti, azt, hogy a kereszténység eltűnt volna, az itt maradt lakosság révén tovább élhetett a vallás akár a hunokat követő avar kaganátusban is.

Később további, főként bizánci - tehát szintén keresztény - népelemeket már az avarok telepítettek a térségbe. Minél messzebb vagyunk időben a rómaiak távozásától, annál kevesebb a kereszténység nyoma a Kárpát-medencében a Karolingok feltűnéséig.

Felbukkan a püspökalak

- Nem tudjuk, hogy kit ábrázol a szajki lelet, előfordulhat, hogy a germánok térítő püspöke, Wulfila szerepel rajta, de akár egy hetedik századi püspök is lehet. Mindenesetre az, hogy a lelet eredeti gazdája egy püspök alakját viseli az öltözékén, egyházi jelenlétre utal - így Gábor Olivér.

Mint kiemelte, a szakmában régóta vita folyik arról, hogy az avar korból származó keresztény jelképeket tartalmazó leleteket az avarok tudatosan viselték-e, azaz keresztényként hordták-e magukon vagy pedig egyszerűen rabolt holmiként.

Akiket a Karoling térítők találtak

- Én arra hajlok, hogy itt bizony keresztényekről van szó. Nem valószínű, hogy az avarok tiltották volna a kereszténységet, általában a nomád népek türelmesek voltak a többi vallással szemben. Erről a későbbi korok írásos emlékei tanúskodnak. Így az avaroknál, ha nem is irányadó vallásként, de főként a Dunántúlon jelen lehetett kereszténység.

A VIII. században érkező frank hittérítők arról számolnak be, hogy tanulatlan papok vannak az avarok között - mondja Gábor Olivér, aki szerint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az avar birodalom bizánci „peremkultúra" volt. Ebből következhet, hogy misszió működhetett avar területen, amiről nem tudunk.

Tudományos feldolgozás előtt

A fentieket a pécsi régész azzal egészítette ki, hogy azok egyelőre feltételezések. Ugyanis a lelet olyannyira új, hogy hivatalos publikáció eddig még nem jelent meg róla. Feldolgozását a Pécsi Tudományegyetem és bécsi egyetem közös ókeresztény katalógusában teszi majd meg Hudák Krisztina, Nagy Levente és Fazekas Ferenc.

Közös tanulmányuk ikonográfiai, egyháztörténeti, valamint régészeti szempontból is igen alaposan körbe fogja járni a szajki leletet. Maga a tárgyi emlék híre és képe pedig egy elismert pécsi jogászprofesszortól, dr. Korinek Lászlótól, a Magyarok Kenyere kezdeményezés kitalálójától került a pécsi régészekhez.

Értékmentés a Magyar Nemzeti Múzeumnak

Korinek László a pécsi vásárban bukkant a páratlan kincsre. Az akadémikus úgy fogalmazott, hobbi szinten érdekli az archeológia, ilyen szemmel járja a vásárt is, ahol időnként felbukkannak olyan tárgyak, amelyeket az eke fordít ki a földből.

- Hogy ezen értékek ne kerüljenek külföldre, a leleteket megveszem és minden évben az előző esztendőben összegyűjtött tárgyakat leadom a Magyar Nemzeti Múzeum számára - foglalta össze a jogászprofesszor az általa végzett értékmentés lényegét. A szajki szíjvég mellett így került az akadémikushoz egy másik avar kori, nőalakot ábrázoló lelet (lásd keretes írásunkat).

Ezzel azonban az újdonságoknak még nincs vége: Korinek professzor legújabb, ezúttal középkori leletének igen komoly város- és egyúttal egyháztörténeti jelentősége is van. Az akadémikus Alsáni Bálint Nagy Lajos-korabeli pécsi püspök, bíboros és Magyarország alkancellárjának pecsétnyomóját is megmentette a nemzeti örökség számára.

B. G.