Miközben elterjedt a hír, hogy bezárják a Széchenyi téren található Pécsi Galériát, nagyívű terveket ismertettek a kiállítóteremben tartott idei sajtótájékoztatón. Mégpedig arról, mennyi sokféle és nagyszabású kiállításra készülhetnek a pécsiek és az ide látogató képzőművészet iránt érdeklődők. Az ellentmondás feloldása érdekében kollégánk Pinczehelyi Sándor (képünkön) Munkácsy-díjas, Érdemes és Kiváló művészt kérdezte (aki 1977-től 1999-ig vezetője, sőt alapítója volt a nagymúltú Pécsi Galériának), de a 68 éves grafikus, festőművész az interjúban nem csak erről a kérdésről fejtette ki álláspontját. Mivel az általa elmondottak érintik Márta István munkáját is, a Zsolnay Negyed vezetőjét még az alábbi írás megjelenése előtt arra kértük, reagáljon az itt olvasható kijelentésekre. Márta reakcióját kedden délután ugyanitt közöljük.

Pinczehelyi jelenleg is rajta tartja szemét a pécsi, hazai és az európai kiállításokon - 2012-ben egy hónapig a Zsolnay Negyed vezetője is felkérte szakértői munkára -, így mérvadó véleménye megfontolandó lehet mindazok számára, akik Pécsett döntenek a kulturális intézmények jövőjéről.

2010 végén a Zsolnay Kulturális Negyedben megnyílt a közel 1000 négyzetméteres kiállítótér, az M21, talán nem véletlenül pont Pinczehelyi Sándor műveivel. Ideális helyzet teremtődött a három teremben, különböző igényeknek lehetett így eleget tenni. Azonban 2011 július 30-án a Pécsi Kisgalériát az önkormányzat váratlanul bezáratta.

- Érthetetlen volt. Nem hiszem, hogy annak a kis, lakásnyi térnek a fenntartása ekkora gond lett volna. Rossz döntés volt, ugyanúgy, mint ahogy az is, hogy az addig teljesen önálló Pécsi Galériát szervezetileg beterelték a Zsolnay Kulturális Negyedbe. Ezt semmi sem indokolta - fejti ki véleményét Pinczehelyi. - Nincs közük egymáshoz, mint ahogy annak sem sok, hogy a világörökségi emlékek és a Középkori Egyetem állítólagos épületei is a Negyedhez tartoznak. Pécsett valaha négy fontos kulturális intézmény volt: a Pécsi Nemzeti Színház, a Pécsi Szimfonikus Zenekar, a Pécsi Kulturális Központ és a Pécsi Galéria. Ezek teljesítménye eredményezte, hogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa lett. 2010-ben az újonnan létrehozott Zsolnay Örökségkezelő NKft. első ügyvezetője az új megaintézménybe - az összevonások és beolvadások miatt - „magával vitte" korábbi munkahelyéről a Világörökség színtereit. Az igazgató asszonynak művelődésszervezői tapasztalatai voltak, de azt sokan nem tudják, hogy más dolog kiállításokat létrehozni, mint előadásokat, hangversenyeket szervezni. 2012 március 22-én az akkori közgyűlés jogutód nélkül megszüntette a Pécsi Galériát, így ennek funkciót és működtetését a ZSÖK Képzőművészeti Divíziója vette át. A valamikori zászlóshajó lejjebb került, mára annak szakmai színvonala több szintet süllyedt, lassan már nem is lehet Pécsi Galériának nevezni. Azért jött létre a galéria, hogy a mai kortárs művészet naprakész, friss tendenciáit a közönség elé tárja. Annak idején nemcsak kiállítóterem volt, hanem a művészek rendszeres eszmecseréjének, találkozásainak helyszíne is. 2002-ben a Pécs-Baranya Művészeinek Társasága is a Pécsi Galéria kezdeményezésére alakult meg. A meghívott külföldi művészek kiállításaihoz cserekiállítások kapcsolódtak, így a pécsieknek mindig lehetőségük volt a partner országában kiállítani, erről ma egyáltalán nincs szó. Az évek során kialakult kapcsolatok Gamus Árpádnak köszönhetők.

- Ha valaki az M21 Galéria előterében megnézi a dicsőségtáblát, azt látja, hogy az egész Dunántúlon nincs annyi művészeti díjas képzőművész, mint Pécsett, s akkor még nem beszéltünk a PTE Művészeti Karán tanuló fiatalokról.

- A sok kitűnő, Pécsett élő művész mellett a tehetséges fiatal emberek nem kapják meg a bemutatkozás lehetőségét. Senkit nem érdekel az a tudás, ami bennük van, pedig a város hasznára is válhatna. Azt az intézményt, mely a pécsi és a meghívott hazai és külföldi művészeknek adott teret, állandóan lejjebb sorolták, néha úgy tűnik, mintha nem is létezne. Ha egy intézménynek ekkora légterű kiállítóterme van, mint az M21, melyet szeretne megtölteni tartalommal, ahhoz stabil, átlátható, elkülönített, minimum két évre előre tervezhető költségvetéssel kell rendelkeznie. Ez jelenleg nincs meg. Amikor beintegrálódott a Pécsi Galéria a Zsolnay Kulturális Negyedbe, 38 millió forintot vitt magával. Ha ma ez meglenne, a másik felét meg lehetne hozzá pályázatokkal szerezni, hogy önállóan dolgozhasson.

- Viszont erre az évre nagyon gazdag kiállítási tervezetet ismertettek egy minapi sajtótájékoztatón.
- Kicsit furcsa, hogy meghirdetnek egy igen szellős kiállítási programot, melyben megjelennek olyan rendezvények is, melyeknek semmi közük nincs a kortárs képzőművészethez. Ilyen szerintem a Csokoládé Karnevál, a Zsolnay Fesztivál, vagy a patchwork kiállítás és a Szamárfül Fesztivál. Ezek nem említhetők egy lapon a mai vizuális művészettel. A két galéria teljesen más súlyú kiállításokra alkalmas, a többi pécsi kisebb kiállítótér tárlatai más igényt, más célt szolgálnak.

- A vészharangok, melyek a Széchenyi téri galéria megszűnéséről adtak hírt, tovább szólnak. Gamus Árpád elmegy nyugdíjba jövőre, az ő posztjának betöltésére pedig meghirdettek egy pályázatot.
- Ma egy zenei és egy közgazdász végzettségű ember irányítja a vizuális művészetet a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft.-ben. A kultúra egészéhez értő polihiszotorok ideje lejárt, nem vagyok biztos abban, hogy ők értenek ehhez. Bár lehet, hogy mint ahogy a magyar futballhoz, ehhez is ért mindenki. Jól hangzik, hogy kiírtak egy pályázatot Gamus helyére. Biztos vagyok benne, hogy akiket meghívtak, kiváló pályázatokat adnak majd be, melyek bárhol megállnák a helyüket, csak éppen azt nem határozták meg, hogy mennyi pénzből és milyen intézményi hierarchiában fog majd dolgozni az utód. Egy biztos, a jelenlegi állapot nem tartható. Ki kell emelni a Pécsi Galériát a negyedből, s ami ennél is kézenfekvőbb, a Janus Pannonius Múzeumhoz kapcsolni. Minden azt igazolja, hogy ott lenne igazán a helye, mint ahogy ugyancsak ott lenne a világörökségi helyszínek szakmailag méltóbb környezete is. A Zsolnay Negyed találja meg a saját sokrétű, kultúrházi profilját, és működjön abban a csodálatos térben!

- Tehát nem igaz, hogy kiürül majd ez az épület is a Széchenyi téren?

- Úgy tudom, erre az évre kifizették a bérleti díjat, de ez mindig tárgyalás kérdése. Ha egyszer a Ciszterci Rend úgy gondolja, hogy iskolatörténeti múzeumot akar, akkor az valósul ott meg. Az ő tulajdonuk, a város tulajdonképpen tőlük bérli a Pécsi Galéria helyszínét.

- Sokan hivatkoznak arra, hogy üresen tátonganak a kiállítások. Vannak látogatók, vagy igaz a hír?
- Azzal, hogy a tárlatokat sok munkával megrendezik, a munka 50 százalékát végzik csak el. A másik fele, hogy el is kell azt „adni". Ehhez jó kommunikációra, nyomtatványokra, katalógusokra, könyvekre, programokra, foglalkozásokra van szükség, amelyek forrásait ma az anyaintézménytől nem kapják meg, ezért kevés a látogató.

Hárságyi Margit - Fotó: Dittrich Éva