A találkahelyre nagy lendülettel, mosolyogva érkezett, a kávézó előtt elsétáló emberek legtöbbjének pedig barátsággal köszönt, szemmel láthatóan tényleg jó viszonyt ápol velük. A pécsi hollandusként ismert, ötletekkel teli Simon Wintermans 1996-tól él itt és a város kulturális életének fellendüléséért, az emberek gatyába rázásáért tekeri bringáját és talál ki jópofa akciókat időről időre. Vele beszélgettünk.

- Hogyan került Pécsre?
- Gróf Teleki Sámuel nyomán 1987-ben egy magyar csoport szervezett kenyai expedíciót, amin én is részt vettem, azóta nem hagyott nyugodni az ország, visszavágytam. '91-ben, egy csereprogram keretében jöttem holland nyelvet tanítani egy évre, majd öt évvel később telepedtem le végleg. Hollandiában is volt perspektívám, de az akkori feleségemnek volt itt egy apartmanja, nekem pedig csak egy legénylakásom volt Amsterdamban, így inkább ide költöztem.

- Civilként mivel foglalkozik Pécs közkedvelt hollandusa?
- Van egy saját kis bétém, antik cementlapokkal foglalkozom, illetve a Magyarországra érkező hollandoknak segítek például házvásárlásban, hogy a külföldieket ért átverésekben ne legyen részük, és hogy megtudják, mit hol lehet kapni, be tudjanak illeszkedni, megszeressék a helyet.

- Miért szereti ennyire ezt a várost?
- Például a hölgy, aki a kávémat hozza, kvázi a barátnőm. És mindenkivel így vagyok, nem tudok úgy végigmenni az utcán, hogy valakivel ne beszélgessek egy jót. Imádom ezt a falusi életérzést, ami a belvárost körülveszi. Egy kilométeren belül mindent el tudok intézni, és majdnem mindenkit ismerek errefelé. A másik dolog, hogy itt Pécsett mindig van valami. Az EKF előtt is meg voltam elégedve a város kulturális életével. Egy ekkora városhoz mérten nem produkál olyan rossz teljesítményt. Aki követte a programokat, mindig talált magának valót.

- Ön milyen programokat szervezett már eddig?
- A TuliPécsről majdnem mindenki hallott már, vagyis amikor több tízezer tulipánhagyma került Hollandiából a városba. Ennek voltam az ötletgazdája, de például Magyarország első cementlap múzeumát is én hoztam létre, meg az EKF városok közt kerékpározom - nos, ennyi köthető a nevemhez.

- Mi hajtja előre abban, hogy a város kulturális életével foglalkozzon?
- Én látok abban fantáziát, hogy a bicikliző projektem keretében minden évben az adott EKF-városba tekerek. Ezzel nemcsak annak a városnak csinálok egy nagyon jó, hatékony, de olcsó reklámot, hanem Pécsnek is, mert a formula jó. Egy pécsi holland kalandos, sport-ökológiai akciót csinál, amit összeköt intelligencia feladattal, vagyis hogy mi történt itt a történelemben és hogyan állunk ma ehhez.

- Legutóbb Mariborban, az idei év kulturális fővárosában járt. Milyen volt a fogadtatás?
- Privát emberként mentem oda, nem beszéltem ezt meg a mariboriakkal. Tulajdonképpen azért nem, mert egyik e-mailemre sem reagáltak. Egy marketinges a harmadik levelemre azt válaszolta, hogy a helyi bicikli klub elnökének továbbította a levelemet. Nem a Maribor 2012 EKF organizációjától volt, de végre valakivel volt kapcsolatom a városból. Azt szerettem volna, ha támogatást kapok és bekerülök a programkönyvekbe is, de ez nem történt meg. Ennek ellenére megnéztem, hogyan csinálják a megnyitót, s a következő évek Európa Kulturális Fővárosainak képviselőivel is találkoztam, komoly kapcsolatokra tettem szert. Sokat köszönhetek Szalay Tamásnak és Hoppál Péternek, ők mutattak be ott mindenkinek, biztosítottak egy VIP-belépőt is, amivel mehettem, ahova akartam.

- Milyen hasonló akciót tervez a jövőben?
- Van egy nagyon jó ötletem, aminek a városatyák is zöld utat adtak már. Itt van ez a torony a városházán, ami időnként egy nagyon szép melódiát játszik, viszont egy kicsit már unalmas. Pécs városa kiírna egy versenyt: új, másfél perces zenécskét írnának civilek, ami aztán egy évig szólna az ismert dallam helyett. Már idén tető alá hozhattuk volna, de nem kezdték el időben a szervezést, így tolódik a program. Amikor a tévétoronyhoz futottam fel, felötlött bennem, hogy egy profiknak tartott futóversenyt is lehetne rendezni. Az útvonal vége a tévétorony lenne, illetve annak a kilátójáig is fel kellene kocogni, hogy teljes legyen a dolog. Fontos, hogy megmozgassuk a várost, mert ez a Kultúra Városa, és nem lehet megengedni magunknak, hogy ne legyenek programok.

Mácsadi A. - Fotó: Dittrich Éva