Megjelent Békés Sándor uránbányászokról írt portrékötete

A mecseki uránbányászat negyvenkét küzdelmes évet élt meg. Az érckutatás az 1950-es években kezdődött, a termelés 1955-ben indult, és 1997-ben ért véget. A termelés beszüntetését, az üzemek bezárását, a rekultiváció megkezdését követően 2001-ben az egykori Mecseki Ércbányászati Vállalat műszaki szakemberei „A magyar uránbányászat története" címmel felbecsülhetetlen értékű ipartörténeti szakkönyvet adtak közre.

A heroikus munka (melynek során végül már másfél kilométerre hatoltak a föld mélyébe) műszaki-technikai fejlődéstörténete tehát közkinccsé lett. A mecseki uránbányászok járatlan utakon jártak, nem ismerve félelmet és lehetetlent. De kik voltak ők?

„Mélyből hangzó szívdobbanás" című könyvének huszonöt portré-interjújával Békés Sándor erre a kérdésre kereste a választ. Vájár, robbantómester, aknász, körletvezető, bányamester, üzemi főmérnök, vállalati szintű szakmai és mozgalmi vezető egyaránt bemutatkozik és emlékezik e könyv lapjain. Ki honnan jött, ki hová jutott, kinek mit jelentett, mit adott az uránbánya? És, természetesen, korrajz is egyben ez a huszonöt őszinte vallomás.

Az uránbányászatot titkok övezték. Az interjúk során ezekre is fény derült. Mint ahogy arra is, ki, miért lett uránbányász. Sőt, egy valódi titokra is, nevezetesen arra, ki, miért és hogyan szerette meg - és szereti ma is -, ezt az embert próbáló kemény munkát és azt a kíméletlen földalatti világot, melyben gyakran csak egy percen múlott az élet.

Békés Sándor könyvének ünnepélyes bemutatójára december 10-én délelőtt került sor a Mecseki Uránbányászok Egyesülete szervezetésében, Pécsett, a Hotel Laterum konferenciatermében, melyet zsúfolásig megtöltöttek az érdeklődők.

A könyv születéstörténetét Turi Gyula, a Mecseki Uránbányászok Egyesületének elnöke és Kukai András, a MÉV szakszervezeti bizottságának volt elnöke ismertette.

Széleskörű összefogás eredménye a könyv. Megjelentetését a MÉV utódszervezetei mellett az egykori uránbányászok által lakott Nyugat-mecseki települések önkormányzatai is támogatták. Dr. Riedl István bányakapitány, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal Pécsi Bányakapitányságának vezetője méltatásában a nyilatkozók sírig tartó szakmaszeretete mellett azt a tényt emelte ki, hogy a Mecsek mélye még óriási mennyiségű ércet tartalmaz, mely nemzeti kincs, s amelyre egyszer még szükség lehet. Békés Sándor Mélyből hangzó szívdobbanás című könyve, mint mondta, üzenet is, nem csupán emlékállítás.

Az uránbányászok túlnyomó többsége a legmélyebb szegénységből, illetve létbizonytalanságból érkezett, tehát közös jellemzőjük volt a jobbat és többet akarás, a mobilitás, a kitörés vágya. Kivétel nélkül mindenki tanult, méghozzá folyamatosan.

Az egykori alföldi „szegénylegényekből" és a különböző okok miatt egzisztenciájukat vesztett „újrakezdőkből" vájárok, robbantás-vezetők, csapatvezetők, aknászok, sőt mérnökök lettek. Pécs nyitott szellemű befogadó város volt, sokszínű kulturális élettel, minden igényt kielégítő szórakozási lehetőségekkel. Pezsgett a város élete, mert volt munka, jó kereset, és mert ezrek ösztönző életérzése volt a munkán alapuló sikerélmény.