Matyók Panka a versekkel útravalót ad, számára pedig adrenalinlöket a szavalás

Díjjal tért haza a Kaleidoszkóp VersFesztiválról Matyók Annamária, akit ismerősei Pankának szólítanak. A fiatal pécsi hölgy a szavalásban leginkább azt szereti, hogy útravalót adhat a hallgatóságnak, a színpadon kapott adrenalinlöket pedig csak hab a tortán.

A Babits Gimnázium szakkörében szerette meg a versmondást Matyók Panka (képünkön), nagyrészt Szász-Kolumbán Olga tanárnőnek köszönhetően. Az azóta eltelt években számos versenyen bizonyította tehetségét, nemrég a neves Kaleidoszkóp VersFesztiválról térhetett haza díjjal.

- Ez az elismerés kiemelt helyen szerepel számomra - mondta munkatársunknak. - Mióta egyetemista vagyok, nem tudok annyit foglalkozni versekkel, mint gimi alatt, illetve ez volt az első olyan verseny, ahol felnőtt kategóriában értékeltek. A húgom sportoló, sok kupája volt, de a versmondó versenyeken általában "csak" emléklapot és oklevelet kapunk. Mindig irigyeltem a testvérem serlegeit, érmeit, most nekem is van egy kis díjam, amit kiállíthatok a polcra.

A fiatal hölgy már igen rutinos versmondónak számít, korábban megyei, országos és Kárpát-medencei megmérettetéseken is részt vett. Mint megtudtuk, számára ez egy energiabomba.

- Leginkább azt szeretem a versmondásban, hogy hatással lehetek a közönségre, hogy adhatok valami útravalót, egy benyomást, egy érzést, egy gondolatot, akármit. Persze öncélúan is használom: szeretem belerakni a versmondásba és a zenélésbe is a bennem gyűlő érzéseket. A színpadon érzett adrenalin löket, ami engem általában megdob, már csak hab a tortán.

Matyók Annamária azonban nem csak elmondani, írni is szereti a verseket, bár amikor erről kérdeztük, szerényen leszögezte, hogy nem tartja magát jó költőnek.

- A néhány versecském akkor született, amikor azt éreztem, hogy le kell írnom valamit, mert olyan impulzus ért. Ezek azonban első sorban saját magamnak szólnak, szerelemről, csalódásról, dühről, egyszóval emberi érzésekről. Nem tudom, mennyire számít írásnak, de mostanában egyre többet levelezek barátokkal, barátnőkkel. Szeretjük szép formába ölteni a gondolatainkat.

Ami pedig a jövőt illeti: érdeklődésünkre elmondta, szeretné, ha a verselés és a zenélés az élete része maradhatna. Ez számára egy komolyan vett hobbi.

- Mostanában sokszor eljátszom a gondolattal, hogy milyen lenne, ezt szakmaszerűen űzni, de attól félek, hogy elvesztené a hobbi jellegét, és nem tudná azt adni, amit most. Azt, hogy kikapcsolódok, hogy eljuttathatok valamit az emberekhez, hogy hatással lehetek a közönségre. Azt hiszem, még hagyom egy kicsit, hadd érlelődjön a gondolat.

Palotás P. - Fotó: Dittrich Éva