Lomhalmozás Pécsett: a hely, ahonnan Farkas Bertalan szkafanderének darabjai is előkerülhetnek

A „joggal való visszaélés" ismert dolog, még a hétköznapi beszédben is. Mindez a „lommal"előtag esetén már kevésbé közismert, s nem is szeretnénk megtanulni. Holott akadnak Pécsett is, akik módszeresen gyakorolják. 

Példánkban a Magyarürögi út egyik ingatlanja, illetve annak tulajdonosa, közvetlen környezete a főszereplő. Poéngyilkosként viszont kijelenthetjük, nincsen ellene jogorvoslat. Bár nem szabályos a dolog, de nincs mit tenni az ügyben.

A pécsi BIOKOM Nonprofit Kft. rendszeresen gondoskodik a háztartásokban felhalmozódott, feleslegessé vált lomok elszállításáról. Mindezt meg is szokták hirdetni, aztán mindenki kipakolja a feleslegessé vált tárgyait. Amikről ezzel le is mond a tulajdonos, a szolgáltató javára. Ilyenkor aztán az utcák cifra, de inkább csúf képet szoktak nyújtani, igaz, csak átmenetileg.

Minden városrészben járnak a szolgáltató gépjárművei, a kirakott holmikat feldobálják, aztán mennek is tovább, újabb célpontok felé. Igen ám, de egyesek ezt ügyesen a saját javukra szokták fordítani. Az iparszerű „lomizás" egyik melléktermékeként, az alapvetően más célból kitalált, amúgy ingyenes fuvart veszik igénybe.

A Magyarürögi út elején, a Pázmány Péter utca sarkán is akad egy ilyen ház. Ahol a gyűjtőhely alapvetően az udvar. Aztán, amikor eljön annak az ideje, akkor következhet a kihajigálás az utcára. Nehéz lenne felsorolni, mik sorakoznak ilyenkor a járda mentén, jó húsz méter hosszan.

Kicsit jobban belemélyedve a kínálatba, talán még Farkas Bertalan űrhajós szkafanderének pár darabja is várja a guberálókat. A leltárt persze senki sem lenne képes elvégezni. Az viszont bizonyos, ennyi szajré egy háztartásban sem halmozódhat fel, normális életvitel mellett. Mert mondjuk az nem az, ha valaki folyamatosan hazahordja a máshol kiselejtezett „kincseket", további haszonszerzés reményében.

Nincs mese, itt fondorlathoz kellett folyamodni. A gazdát felesleges lett volna megkérdezni, hol termett ez sok kacat. Ennyi műanyag játék még egy nagy létszámú kínai óvodában sem tornyosul fel, hosszú idő leforgása alatt sem. Nem is beszélve a kibelezett televíziókról, sezlonokról, számítógépes alkatrészekről, szakadt gúnyákról. Minden felbukkant ott, ami nem meglepő, hiszen máshol már nem kellett senkinek.

A „fedőmese" lényege az volt, hogy rádiógyűjtőként, régi darabokat kutatva csöngettünk be a portára. Egy fiatal, tizenhat forma lány jött a kiskapuhoz. Meghallva, hogy vevő érkezett, értesítette a magasabb egységet, egy nála valamivel korosabb fiú személyében. Ő, karján kicsiny gyermekkel, az oldalsó bejárathoz invitált. A kétszárnyú nagykapun bejutva előkerült a főnöknő is. Akire vagy rádőlt a tintásüveg, vagy csak a tetoválásai olvadtak össze az évek során.

Kedélyes mosollyal mutatott meg két félig-meddig kibelezett rádiókészüléket egy fészerben.

Értékesítésre előkészítve, a hétvégi vásárra várakoztatva azokat. De azonnal is vihetőek lettek volna a darabok, bár kipróbálásukra nem akadt volna mód. Ezért az üzlet pillanatnyilag elmaradt. Pedig 10 000 forintért tényleg alkalmi vételként lehetett volna elkönyvelni a portékákat, kéz alatt.

Arra a felvetésre, miszerint náluk egy kissé mintha több lenne a lom, mint az egész környéken, még mindig nem fogott gyanút az asszonyság. Azt felelte, ilyen a lomtalanítás, ez a dolog lényege. Mindenki megszabadul attól, amivel végképp nem tud már mit kezdeni.

Ezzel részéről a cseppet sem barátságtalan társalgás be is fejeződött. Búcsút intve neki, megkerestük a BIOKOM Nonprofit Kft.-t is. Ahol természetesen másképpen látták az ügyet, de hivatalosan nem lépnek fel ellenük a meghirdetett lomtalanítások alatt.

- A BIOKOM évente legalább két esetben biztosítja a térítésmentes lomtalanítást a lakosság számára - adott felvilágosítást Lóczi Szidónia, a BIOKOM sajtófelelőse. - Ilyenkor kizárólag a lakosságnál képződött, a szokásosnál nagyobb méretű, feleslegessé vált tárgyakat gyűjtik össze. Ha nincs benne olyan összetevő, ami a rendelet alapján tiltott, akkor elszállítják. Azt azonban nem vizsgálják, miképpen kerültek oda a tárgyak, milyen úton, módon halmozódott fel mindaz, amit elnyelnek a teherautók. Természetesen azért lehet sejteni, kikről is van szó. A rend viszont közös érdekünk, ezért aztán a munkatársak inkább teszik a dolgukat.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva