Igaz pécsi mese az orgonaépítékről: íme, egy valódi sikertörténet

Ritkán hallani róluk, de ha igen, akkor a sikereikről. Magyarország második legnagyobb hangszere, de ismertségben bizonyára az elsők egyike a „király orgonája" a budapesti Mátyás templomban. A kalandos sorsot átélt pompás hangszert 2009-2015 között a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra újította fel Végh Antal orgonaépítő mester vezetésével. Hat éven át ötven szakember dolgozott rajta, összesen 44 ezer munkaórában. Az 1893-ban készült orgonát többször átépítették. A finomhangolása idén januárra fejeződött be, s ünnepi szentmisén szólalt meg ismét. 

Mint egy mese, vagy tipikus amerikai sikersztori.

Ilyen a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. története, mégis ritkán hallunk felőlük.

Volt egyszer, hol nem volt egy tizenkét éves fiúcska, Budavári Attila, aki elhatározta, orgonaépítő lesz. Családi fotókat nézegetve nagy bajuszú férfiakat látott szerelgetni az orgonák mellett. A rokonság és a nagyszülők faggatózására elmondták, hogy ők a felmenőik. A déd-, és ükszülők, rokonok közül heten is orgonaépítéssel foglalkoztak. Persze ők még nem Budaváriak voltak, hanem Schifrikek és Waldhauserek. A Monarchiában nem a határok számítottak, hanem a híres gyár hívó szava, s Pécsett még a német nyelv használata sem volt akadály, hiszen nagyszámú német lakos élt akkoriban itt.

A legendás pécsi Angster orgonagyárban dolgoztak, élték mindennapi életüket, s közben a nyelvet is elsajátították, olyannyira, hogy a következő generáció már szinte csak magyarul tudott. Budavári Attila - aki ma már a manufaktúra többségi tulajdonosa - 1990-ben elindult üzlettársával, Végh Antallal, hogy az itthon megszerzett szakmai tudását külföldi gyakorlattal bővítse. Attila hazatérve megalapította a későbbi manufaktúrát, társául testvérét, Csabát és Végh Antalt választotta.

- Az indulás nem volt éppen könnyű - elevenítette fel a kezdeteket Budavári Csaba. A Hársfa úton laktak a szüleink, a garázsukban kezdtük el a működést 1992-ben. Mindenünket pénzzé tettük. Robogó, nászpénz, megtakarítás - mind átalakultak fúrógéppé, szabászfűrésszé, gyalugéppé, de szükség volt a barátoktól kapott kölcsönökre és a bizalomra is. A legelső munkánk a komlói római katolikus templom orgonájának átépítése volt, majd elkészült a világhírű aquincumi víziorgona másolata a Tűzoltó Múzeum részére. Ezt követte első új orgonánk a szentendrei Ferences Gimnázium megbízásából.

2005-ben költöztek a Budai vámhoz közeli telephelyükre, ami a bánya egykori remíze, azaz vonatgarázsa volt, ez már ezer négyzetméteres műhely. Az előző telephelyüket sem adták föl, mert a fémsíp-gyártást ott hagyták, itt fával dolgoznak. Úgy tűnik, a tíz év a sorsfordító, így elhatározták, hogy idén hozzáépítenek ehhez a műhelyhez. Jelenleg negyvennégy alkalmazottal és tanulókkal dolgoznak.

A manufaktúra életében a nagy váltás 2004-ben volt, amikor elnyerték a Budapesti Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem koncertorgonájának megépítését. Ehhez már harmincnál több dolgozóra, alvállalkozók bevonására is szükség volt, közöttük volt egy tőkeerős német cég is. Ekkortól már szinte megállíthatatlanul érkeznek a megrendelések felújításra, alkatrészeket is szállítanak szerte Európában, s a legnagyobb öröm számukra, amikor új orgonát építhetnek.

Budavári Csaba elmondta, hogy egyszer egy német orgonaépítő unatkozott, s megszámolta, mennyi mesterség kiváló ismerete szükséges egy orgona kialakításához. Összesen nyolcat számolt: az asztalos, az esztergályos, a bőrdíszműves, a fémöntő, és így tovább... A 23 éve működő cég ismertté vált nem csupán Magyarországon és a Kárpát-medencében szinte mindenütt, hanem Európában is. Portugáliában, Svájcban, Németországban, Ausztriában, pedig nagy a verseny, sokan vannak a piacon, de ők megállják a helyüket.

Számos pécsi munkájuk közül a Székesegyház orgonáját emelte ki Budavári Csaba, mert itt egy eredeti Angster-orgonát építettek újjá. A többször átépített hangszert az eredeti állapotába kellett visszaállítaniuk, kiegészítve új regiszterekkel. Sikerült elérniük, hogy most már úgy szólal meg, ahogyan azt annak idején az Angsterék megálmodták.

Ugyancsak jelentős munkájuk még a pécsi református kertvárosi gyülekezetbe készült hangszer is.

Nagy örömmel térnek vissza a zsinagógába is, ahol az opus 1-es híres Angster-orgona áll. Angster József Franciaországból érkezett haza, megalapította cégét, ez volt az első felkérése, s így készült ez a szép romantikus hangzású hangszer 1869-ben.

Amikor azt kérdezzük, miért nem hallunk, olvasunk róluk többet, Csaba így válaszol:
- Kis szakma a miénk, kevés embert érdekel. Ha más, populárisabb dologgal foglalkoznánk, ami szórakozással, étkezéssel, ruházkodással függ össze, másként lenne. Az orgonák a kultúrával, az egyházi liturgiával vannak szoros kapcsolatban. A misékre, koncertekre járók hallgatják orgonáinkat. Szélesebb publikum elé is kiállunk, mikor egy nagyobb átadásunk van, akkor a sok hírcsatorna beszámol rólunk, de ez egy-két évente egyszer történik, mert óriási munka, mire elkészül egy hangszer. Volt olyan orgonánk, melyben 45 ezer óra volt az egy főre vetített munkaigény, pedig beszállítók, alvállalkozók is dolgoztak a kezünk alá.

Képünkön: Budavári Csaba (balra) a manufaktúra egyik műhelyében. 

Hárságyi Margit - Fotó: Dittrich Éva