Dr. Csaba Ders: A Magasház a „programozott halál" állapotában van

2014. szeptember 22. hétfő 15:20

Annyi kósza mendemonda, városi legenda és a „jólértesültek" vészterhes bennfentessége lengi körbe a nagyranőtt, egykori pécsi panelcsodát, hogy sokan azon is csodálkoznak, hogy áll még egyáltalán. Hallani mindenfélét az állapotáról, az elkerülhetetlen bontás körüli titkokról, így legtöbbünket - és nem csak az aggódó környékbelieket - az érdekli, hogy mi lesz a végkifejlet? Szomorú mementója egy balul sikerült, gyászos végű gigantomán építkezésnek, vagy inkább attól kell félnünk, hogy pokoli toronyként tragédiát is hordozhat eltűnése... Elsősorban erre kerestünk választ dr. Csaba Dersnél, Pécs városának főépítészénél.

- A Magasháznak már se ajtaja, se ablaka, nem más, mint egy lecsupaszított, széljárta, bontásra váró épület. De vajon kihúzza-e rombadőlés nélkül, míg el nem tüntetik leendő bontói a földszínéről? - vágunk bele mindjárt a közepébe dr. Csaba Derssel.

- Mind a személyes meggyőződésem, mind a rendelkezésre álló, mély, alapos és precíz szakvélemények azt mondatják velem, hogy: igen - állítja határozottan a főépítész. - Már csak pár hónapja van vissza, s az elbontásig - beleértve a munkálatokat is - bírni fogja véleményünk szerint az épület.

- A bontás - tudjuk jól - elkerülhetetlen, de a korábbi szakvélemények alapján aggodalomra is adhat okot, hogy az eredeti tartó és merevítő pászmarendszer annyira meggyöngült már több mint 25 éve, hogy egy másikat - akkor teljesen újat - kellett ráépíteni.

- Ez így van, és éppen ez adja az állékonyság biztonságát, az épület terhelhetőségét a bontási munkálatokra vonatkoztatva. Ahhoz, hogy mindez érthető legyen, nem árt egy kicsit megismerni az IMS-technológiát, amivel építették. Ez az épület - a hagyományos módon készültektől eltérően - nem a pilléreken nyugszik, nem a pillérek vannak összefeszítve és tartják, hanem egy acélsodrony rendszer, úgynevezett pászmák húzzák össze, feszítik és tartják. Egy hatalmas, mintegy 100 km hosszú 3 centi vastagságú acélsodrony rendszer szorítja össze eredetileg az épületet, ez adta a statikai biztonságát. Az utolsó lakott időkben, az akkori ellenőrzések során a vizsgálatok azt mutatták a szakembereknek, hogy ezeknek az acélsodronyoknak az állapota bizonytalan. Így hát - teljesen jogosan és logikusan - úgy döntöttek: nem vállalják a kockázatokat, s ennek elkerülése érdekében a lakókat, intézményeket kiköltöztették, a ház üresen maradt. Emellett - a helyzet stabilizálása érdekében - a Magasházról döntő szakmai grémium megpályáztatta a megerősítési munkákat, amit a nyertes Marosterv el is végzett.

- Ennek eredményeként készült el a második pászma rendszer.
- Igen, elvégezték a munkát, és az eredeti feszítő és tartó rendszerre egy második pászma került, ami fejlettebb technikával készült és erősebb is, mint az eredeti első.

- Ha ez így van, és a Magasház statikailag erős, mert dupla tartórendszerrel van ellátva, akkor miért kell mégis elbontani?
- Egy épületnél a biztonsági kockázatokat nem csak a tartórendszer állapotának problémája jelenti. Az állékonyság megerősítésének az volt az ára és következménye, hogy a dupla pászmarendszer feszítése és szorítása a beépített épületpanelekre jelent veszélyt. Nem tudni, hogy a beton, a betonelemek meddig és hogyan viselik el ezt a hatalmas nyomást. Az a döntés született - amivel minden szakember egyet is ért-, hogy nem szabad vállalni fölösleges kockázatokat, és mégis csak elkerülhetetlen a bontás. A használhatatlanságot az épület sorsa is bizonyította, hiszen a birtokhoz jutás után egyetlen tulajdonosa sem volt képes bebizonyítani, hogy a Magasháznak van jövője és létjogosultsága Valószínűleg abszolút pontossággal megismerték a tényleges állapotot, és ennek alapján nem lehetett realitása a hasznosításnak. Mindenki ráébredhetett arra, hogy ennek az épületnek a sorsa megpecsételődött, s a „programozott halál" elkerülhetetlen a Magasház számára. Valószínűleg nem okozott örömet az érintetteknek, hogy nem építményként kell vele számolni, hanem csak telekként, amit ráadásul egy hatalmas bontási költség is terhelni fog. Némi iróniával azt mondhatnám, hogy ez az ingatlan Manhattan legdrágább telke lenne...

- Visszatérve az aggodalmakhoz, tehát nem kell tartanunk az önmagától való összedőléstől. De vajon bírni fogja-e a bontást?
- Először is szögezzük le: nincs közvetlen életveszély az épület állapotából adódóan, nem fog megszűnni az elemek összetartása. A bontás pedig gyors, de precíz, elemenkénti szétszedést jelent. Szintenként haladva, elemenként szedik szét az épületet. Ha nekilátnak egy emeletnek, először az összes panelt, a födémeket rögzítik. Ezt követően kezdik el melegíteni a pászmákat, majd kibontják a megnyúlt acélsodronyokat. Ezután szedik ki - elemenként külön-külön - a paneleket, gyakorlatilag az építés fordított sorrendjében.

- Bár a bontást végző cég még nem ismert, de vajon a város felkészült-e erre a munkára?
- Már fél éve megkezdődtek az aktív előkészületek, amelybe bevontuk a katasztrófavédelmet is. A megelőzés részeként - reményeim szerint - felkészültünk az esetleges emberi hibákra, mulasztásokra, a váratlan eseményekre is.

- Mennyi ideig fog tartani?
- Nem lesz rövid menet, kerülni kell a rohamtempót. Egy szintre legalább 9-10, de inkább még ennél is több napot kell szánni.

- Mikor kezdik Ön szerint a munkát?
- Én azt gondolom, hogy már októberben, de legkésőbb novemberben megkezdődhet a tényleges bontás.

- Ha lesznek téli munkák - már pedig az eredeti tervekben folyamatosság szerepel - nem jelenthet-e gondot a téli fagy, a hideg időjárás? Annál is inkább, mert a technológia részeként vizet is használnak, például pormentesítésre.
- Ott is és a pászmák kibontásánál is szükség van vízre, erős vízsugárra. De a bontásnál megoldható a jégmentesítés. Szerintem a víz és a jég nem fog problémát okozni, vannak erre hatékony technológiák.

- Mire számítsanak a környékbeli lakók és a Hungária úttal kapcsolatosan a város polgárai?
- A megfontolt, aprólékos munka és a vizes technológia reméljük, minimálisra csökkenti a porszennyezést, és elviselhető, a más bontásoknál tapasztalható mértéket a zajszint se lépi át. A közlekedők számára szeretnénk biztosítani a Hungária utat, bár az időszakos útlezárások, forgalom-korlátozások valószínűleg nem kerülhetők el. De bízunk a pécsiek türelmében és megértésében, hiszen ők jól tudják: ennek a munkának meg kell történnie.

Képünk 1990. január 15-én készült, a lakókat ekkor költöztették ki a Magasházból annak életveszélyessé válása miatt.