Hangyányi késéssel érkezett az interjúra az előre kiszemelt kávézó dohányzó asztalához, azonnal rá is gyújtott egy cigarettára (a beszélgetés december végén készült - a szerk.), kérte a szokásos feketét és mintha évek óta ismernénk egymást, laza véleménycserével indította a beszélgetést, tegeződve. Aztán rohant is tovább. Megosztó személyiség ő: az egyik oldalon ezrek kántálják nevét vagy éppen személye miatt jelentkeznek a PTE-BTK-ra, mások viszont egy drogos rockzenésznek írják le egy újabb Kispál-klón zenekar élén. Pedig neki a felesége máig a csaja, extázisba esik a Californication című számtól és kedves, vigyorgó pofákat vágó, intelligens figura. Beck Zolival beszélgettünk.

- Amit a legtöbben tudnak rólad, hogy zenész vagy és tanár a PTE romológia szakán. Hogy egyezteted össze a kettőt?
- Praktikusan nem nehéz összeegyeztetni. Magyarországon úgy alakult ki a klubrendszer, hogy hétvégén vannak leginkább a koncertek, akkor játszunk mi is, a hét többi napja ilyen értelemben szabad. Más a helyzet, amikor dalokat írunk meg próbálunk a zenekarral, de akkor is megoldható. Néha mondjuk nincs idő a reggeli borotválkozásra, ahogyan ma sem volt.

- Egy közös ismerősünktől tudom, hogy a kialvatlanság olvasható le az arcodról, nem pedig a sokak által vélt „drogozás." Ennek a sztereotípiának van esetleg alapja?
- Sokat kávézom és cigarettázom. Ha ez drognak számít, akkor drogozom. Meg tényleg néha elfáradok: sokféle dolgot csinálok.

- Rengetegen imádják a zenekarotokat, a 30Y-t. Hogyan viszonyultok a szituációhoz?

- Az, hogy a zenekarnak sok rajongója van, egy jó dolog. De nem játszunk rá erre, nem köröznek a tömeg fölött helikopterek, amelyek autogramkártyákat szórnak a hisztérikus nép közé, nem utazunk biztonsági szolgálattal, nem adunk interjút bulvárlapoknak, egyszerűen nem érdekel minket a celebrity élmény. A dalaink nem a lépcsőink a dicsőség felé vezető úton.

- Azt vettem észre, hogy a tizenévesek alkotják a rajongótábor magját.
- A tinédzserek fogékonyabbak. Valószínűleg azért nehezebb húsz év felett rajongónak lenni, mert akkor már az önmagaddal való viszony a nagy kérdés, és nem az, hogy azzal milyen viszonyban vagy, amit hallgatsz. Nehéz tinédzsernek maradni egész életedre.

- Mit szólsz ahhoz, hogy összehasonlítják a zenekart a Kispál és a Borzzal?
- A Kispál és a Borz nagyszerű zenekar volt, a 30Y egy nagyszerű zenekar. Ha valaki a '90-es években zenét hallgatott, az akkori idők meghatározó zenekarai közül a Kispállal és a Tankcsapdával volt valamilyen viszonya. Teljesen természetes, hogy vannak zenék, amik hatnak rád, rám is hatottak.

- Támadnak amiatt is, hogy a romológia doktora vagy.
- Ez önmagában egy félreértés. Az irodalomtudományon doktoráltam, ahol a disszertációm a romológia mint tudományos diskurzus kérdéskörét tárgyalja, annak elméleti, történeti, stb. kérdéseivel foglalkozik. Mivel ezekkel a kérdésekkel foglalkozom, a romológián tanítok, néhány kutatóval, oktatóval együtt az alapítás óta. Szóval, hogy mi is ezzel a baj, nem nagyon értem.  

- Büfészaknak tartják.
- Ilyen értelemben a felnőttképzés égészére tekinthetünk büféként. Egy szak akkor és annak büfé, aki nem akar a szakjának a tárgyaival foglalkozni, csak megúszni valahogy a szemesztereket.

- A zenei vagy a tudományos énedet érzed erősebbnek?
- Nem húzok határt a dimenziók között, és sorrendet se állítanék fel, de ha rezonálok a világra, az első gesztusom mindig zenei gesztus. Minden más csak utána van.

- Min dolgozik most a 30Y?
- Néhány hónap múlva valószínűleg elkezdjük a következő lemezt, december végéig turnézott a zenekar, január 20-án pedig megkezdjük a tavaszi turnét is, amit inkább széthúzunk, hogy két koncert közt legyen ideje a tagoknak töltődni.

- Hagyományaitok szerint az év utolsó koncertjét mindig Pécsett tartottátok. 2011-ben ez miért maradt el?
- Úgy alakult, hogy az őszi turné első egységét a Szentimentálé megszakította, amire külön kellett próbálnunk. Ezért egy pécsi dupla koncerttel zártuk a klubkoncerteket október végén. Emiatt aztán a 30Y már nem játszott többet a városban, Budapesten zártunk december 29-én. Pécsett egyébként is nagyon nehéz találni olyan helyet, ami megfelel az olyan zenekaroknak, akik a klubkereteket átlépték, viszont nem szeretnének, vagy éppen nem tudnának soha sportcsarnok-zenekar lenni. Az orvosi kar aulája alkalmatlan egy rock koncert befogadására, a Pécsi Egyetemi Klub már rég megszűnt, az IH nagyterme sem túl nagy, és az is bezárt.

- Ott a még friss és ropogós Zsolnay Negyed.
- Igen, majd szétnézünk a helyen, azzal viszont talán az lehet baj, ami a ZION kapcsán is felmerült. Nemcsak pécsiként, de nem pécsiként is kissé bonyolult oda kijutni. Ezzel együtt februárban egy csomó helyi zenekarral együtt mi is játszunk ott - mert a zenekar mégiscsak erősen kötődik ahhoz a helyhez.

- Te sem vagy tüke, Ajkáról származol, ugyebár. Befutott zenekaroknál általában az szokott történni, hogy felköltöznek Pestre, nálatok viszont nem ez a helyzet. Miért Pécs a bázisotok?
-Van, ahová odaszületsz, van amit meg választasz. Jelen esetben mi választottuk Pécset. Élni választottuk. Ez egyszerre jelent egy csomó hátrányt, másfelől egy óriási szabadságot. Gyerekkorunk frusztrációi nem ide kötnek, és itt még mindig egyszerre vagyunk turisták és pécsiek.

Mácsadi A.