Akik leszállnak a mélybe: akkumulátor, strandlabda is előkerült már a csatornákból

2017. február 12. vasárnap 10:11

Akik leszállnak a mélybe: akkumulátor, strandlabda is előkerült már a csatornákból

Pécset szinte már teljesen behálózza a csatornarendszer, a föld alatt húzódó 600 kilométernyi vezetéklabirintusban akad teendő bőven. A szakemberek ilyenkor űrruhára emlékeztető öltözékben szállnak alá, hogy elvégezzék cseppet sem romantikus munkájukat. A Tettye Forrásház Zrt. emberei mégis azt mondják, szeretik, amit csinálnak.

Ha röviden kellene összefoglalni azt, mi mindent találtak már a szakemberek a csatornákban, amik nem odavalók lettek volna eredetileg, akkor a válasz egyszerű: mindent. Hiszen fém játékautó, strandlabda, de még akkumulátor is került elő a kanálisból. Aminek okán könnyen ki is alakulhat az akár másfél mázsásra hízó „csatornatündér", amit el kell tüntetni, különben a városi polgárok gorombákat gondolnak magukban, aztán esetenként ki is mondják azok egy részét.

A zord időjárás, a mostoha munkafeltételek sem riaszthatják el a cég embereit. Ha ijedősek lennének, akkor ki sem vonulhatnának. De megteszik, mert különben elég hamar hatalmas lenne a grimbusz a baranyai megyeszékhelyen.

- Természetesen a legkorszerűbb technológiával dolgozunk, magas nyomású kombinált csatornatisztító gépekkel, kamerával - árulta el Galamb Gyula csatornakezelő szakmunkás, aki éppen egy évtizede végzi ezt a tevékenységet. - Ennek ellenére néha nincsen mese, alá kell szállni a mélybe, ez egy ilyen iparág.

- Amihez persze megfelelő védőfelszerelés jár. Mert nem veszélytelen a dolog.

- Beöltözünk rendesen, mielőtt valamelyikünk eltűnik az úttest, netán járda szintje alatt. Védőruházat, védőkesztyű, munkavédelmi bakancs és sisak, fejlámpa, minden rajtunk van, ha akcióba lépünk. Gázérzékelővel azt is nézzük, van-e esetleg lent mérgező anyag, addig nem megyünk, amíg nem tiszta a levegő. Ha gáz van, előbb át kell szellőztetni a rendszert.

A jégpálya mentén

A város egyik főgyűjtője a Veress Endre út alatt húzódik, a jégpálya mentén. Talán kevesen gondolnák, de az ottani rendszer már kilenc évtizede van üzemben. Miközben az Uránváros néven ismert lakótelep környékbeli házait az elmúlt évszázad hatvanas éveinek elején adták át. De a szennyvíz már korábban is ott csörgedezett, igaz, kisebb sugárban, mint napjainkban. 

- Nélkülözhetetlen beavatkozásaikat mindenhol nagy lelkesedéssel fogadják?

- Ezt azért nem állítanám. Van, hogy akadályozzuk kicsit a forgalmat a csatornamosó autóval. Másrészt, ne titkoljuk, komoly szaghatások is érhetik azt a környezetet, ahol mi megjelenünk. Bár a meghibásodások többségét a lakók figyelmetlensége idézi elő, kaptunk már indokolatlan megjegyzéseket, de ezt nem panaszként mondom. Amíg minden a rendes mederben zajlik, addig nem figyelnek fel ránk. Utána rögvest. 

- Félig távolról, félig közelről nézve az ügyet, nem tűnik egyszerűnek, amit végeznek. Árulja el, miképpen bírják?

- Nélkülözhetetlen kellékünk a humor, amit a raktárból nem lehet vételezni. Főleg, ha valakire ráhullik valami „égi áldás", akkor érdemes nevetni. Jó a csapat, ez is nagyon fontos. Ismerjük egymást, segítünk a másikon. Sokan már otthonról hozzák a szakma szeretetét, az édesapjuk, családtagjuk is itt dolgozott korábban. Vízzel és szennyvízzel foglalkozni más, mint szimplán munkát végezni. Vízművesnek lenni sokkal több, mint „valahol dolgozni".

Pucz Péter - Fotó: Kálmándy Ferenc