Aki szelet vet, szenet arat?! - avagy mi lesz veled végül váraljai szénvagyon?

2014. november 19. szerda 15:29

Szenet vegyenek! Itt a jó minőségű, kazánba való szén! - halljuk így ősz végén sokszor a kertes városrészekben cirkáló teherautókból kiabálva. Osztunk, szorzunk és döntünk, s legtöbbször vásárolunk is. Pár tonna és kiváltjuk a téli fűtést, a drága gázt, meg az erdőpusztításból származó fát. De kinek kell, mondjuk 250 millió tonna?...

Erre keresi a választ Verbőci József, a Calamites Mérnöki Iroda felerész tulajdonosa, volt ügyvezetője is.

A mecseki szénügyekben járatosak körében évtizedek óta ismert a neve és tevékenysége. Azon kevesek egyike, aki a baranyai bányabumm, a szén- (és urán-) bányászat szisztematikus leépítése után is kereste a lehetőségeket a bányászat folyamatos fenntartására, s bányamérnökként tett is azért, hogy a magyar energiagazdaságban maradjon meg választható alternatívaként a jó minőségű, kokszolható feketeszén. Cégével kutatott, előkészített több területen, terveket és koncepciókat dolgoztak ki külszíni és mélyművelésre.

- Az idei évben szinte minden politikai párt programjában szerepelt, rengeteg választási plakáton és kortesbeszédben kapott hangsúlyt, hogy újra kell(ene) nyitni a bányákat. Az ember azt gondolná, hogy nem sokára ott állunk az aknaavató ünnepségen és ismét énekelhetjük a Bányászhimnuszt.
- Arra még sajnos várni kell, és ha engem kérdez, akkor nem tudom megmondani mennyit - hallom tőle. - Az érdemi előrelépés még várat magára.

- Mi lehet a probléma? Úgy tudom, hogy részletes, precíz és megalapozott beruházási tervekkel rendelkeznek, amelyek közül a Máza-Dél - Váralja -Dél projekt ígéretes, hiszen ebben a térségben kis területen nagy koncentrációban jó minőségű szenet azonosítottak a kutatók.
- A projekt kormányzati stratégia és energiapolitikai koncepció kérdése. Az tény, hogy az előkészítés során egy 10,5 négyzetkilométeres területen 440 millió tonnányi földtani vagyont azonosítottunk, amin belül 256-260 millió tonna jó minőségű, feketeszén fekszik legalább 1,6 méter vastag telepekben, s ezáltal racionálisan kitermelhető lenne.

- Ez az ásványkincs nagynak mondható?
- Feltétlenül. Legalábbis hazai viszonylatban. A méretéről csak annyit, hogy ez a mennyiség több mint, amennyit valaha is összesen kibányásztak a mecseki aknákban az elmúlt több mint kétszáz évben.

- Az bizony nem kicsi. Annak idején a bányászat leépítésénél az egyik érv az volt, hogy nem művelhető ki gazdaságosan, másrészt a mecseki szénnek magas a kén tartalma. Miért lenne most érdemes ezt a készletet kibányászni?
- Ennek a szénnek a kéntartalma 2,3%. Fűtőértékre vetítve ez a legalacsonyabb kéntartalmú hazai szén. Léteznek és folyamatosan fejlődnek a kéntelenítési technológiák erőművekben már Magyarországon is. Oroszlányban és Gyöngyösvisontán is működnek alkalmas technológiák, valamint nemzetközi szinten az acélipar is használ kéntelenítő telepeket. Ahogy terjed ipari méretű használata, úgy válik relatíve olcsóbbá. Ám mindezektől függetlenül egy ilyen hatalmas szénvagyon a térségben legalább 100-150 évre elegendő művelési kapacitást biztosít az éves termelések függvényében. Annak idején a mecseki szénbányászat gazdasági kérdései a tervhivatalban dőltek el, a legalacsonyabb szén-átvételi árakat előírva, mindezt azért, hogy a feldolgozói láncolat után olcsó legyen az országban a társadalom számára a koksz koncentrátum valamint az ebből nyerhető villamos- és a hőenergia. Utólagos kompenzáció működött. A negatív ítéletet a rendszerváltó közgazdasági elit folyamatokat nem ismerő tagjainak bűnbakkeresése hozta meg. A jelen felelős kormány azonban szándékai szerint ismét csak elviselhető terheket akar a társadalom nyakára engedni...

- Mekkora beruházást igényelne a bányanyitás?
- A mélyművelésű bánya nyitása zöldmezős beruházásként se olcsó. Számításaink szerint ez a mostani árszinten - a tervezett kitermelési kapacitás mértékétől függően - 20-40 milliárd forintot igényelne. Azonban azt kell, mondjam, hogy - bár ez se kevés, de - nem ez a sok. A hasznosuláshoz szükséges megépíteni egy korszerű erőművet is. Amit ésszerűen a művelés közelében lenne érdemes létesíteni. Ennek költsége jóval nagyobb, a termelés intenzitásától és a nagyságától függően 150 és 200 milliárd forint között lenne, ennek pontosítása az energetikai szakmára vár.

- A döntéshozók nyilván tudják már ezt, és rengeteg viszonylatban mérlegelik - például foglalkoztatás, hazai energiahordozók preferálása, az energia-kiszolgáltatottság csökkenése - döntésüket.
- Biztosan így van, legalább is reménykedem benne. Az biztos, hogy mi megtettünk mindent, amit források nélkül meg lehet tenni. 1996-tól készíti elő a projektjeit az iroda. Az utóbbi tizenkét évben nagyobb lendülettel dolgoztunk, a lehető legteljesebb részletezettséggel elkészültek a megvalósíthatósági tervek, a koncepciók. Jelen pillanatban a környezethasználati engedély megszerzése van folyamatban. Közel húsz éves munkával eljutottunk a saját lehetőségeinkből és privát hitelekkel elérhető végső állomásig az előkészítésben. Nem szeretném dramatizálni a helyzetet, de a Calamites Mérnöki Iroda többet már nem tud tenni külső forrásbevonás nélkül.

- A szavaiból csalódottságot érzek ki.
- Nem, nem vagyok csalódott, sőt inkább bizakodó. A reményeket táplálja, hogy a parlament már 2011-ben hozott határozatot a hazai nyersanyagok és energiahordozók felhasználásának előnyben való részesítésére. Elismerem, ez a beruházás nem kicsi, erre stratégiai döntést kell hozni a kormány részéről. A kedvező fordulat érdekében nemrégiben felajánlottam az 50 százalékos üzletrészemet ajándékozási formában a magyar államnak. Bízom benne, hogy a közeljövőben érdemi választ is kapok ajánlatomra, vagy annak kezelésére. Tudom és tisztában vagyok azzal, hogy e projektet csak állami szinten jóváhagyottan, állami vagy államilag támogatott külső forrásból lehet finanszírozni. Szeretném, ha a Máza-Váralja projekt az állam kiemelt fejlesztési projektjei sorába bekerülne, és mondjuk pár éven belül együtt énekelhetnénk a Bányászhimnuszt a bányaépítés megkezdési ünnepségen.

Képünkön: A Nagymányokon nyitandó bánya felszentelése 2010. december 4-én.