Ahogy ingyen ebéd, úgy ingyen buszozás sincsen, valaki végül megfizeti az árát

Biztos, hogy nem lesz túl népszerű a következő mondat, de attól még tény a buszközlekedés Pécsett és másutt az országban már csak azért is veszteséges, mert elképesztő módon az utasok mintegy harmadának kell csak teljes áron jegyet vennie. A többiekét mi fizetjük meg. 

Buszsofőr ismerősömtől tudom, hogy palántaszezonban csak azért ülnek fel pécsi járatokra általa már névről is ismert mohácsi nyugdíjasok, mert a vásárcsarnokban mondjuk tíz forinttal olcsóbban lehet megvásárolni a paradicsompalántát, mint helyben. Pécsett leszállnak, megveszik, aztán uzsgyi vissza a következő busszal, mielőbb, nehogy valami bajuk legyenek a növényeknek.

Mert a busz ugyebár nekik ingyen van. Mint ahogyan nagyon sokan másoknak is, nemcsak a távolsági, hanem a helyi járatok is.

Amellett, hogy akár azon is lehetne vitázni, hogy például a „csak" munkába járóknak miért nem jár valamilyen kedvezmény, gyorsan szögezzük le, minden tiszteletünk az időseké, a kisgyermeket nevelőké, a diákoké, a polgárőröké meg mindazoké is, akik valamilyen jogcímen ingyen vagy kedvezményesen szállhatnak fel a buszokra. Nem velük van a baj, hanem valahogy az elv nem az igazi.

Amióta a szocik szavazatszerzési céllal bővítették az ingyenesen utazók körét, egy kormány sem mert hozzányúlni a rendszerhez, éppen attól tartva, hogy rájuk zúdulna a népharag, pedig mindegyik tisztában volt, van azzal, hogy ez így fenntarthatatlan.
Mindennek az lett a következménye, hogy az egész közösségi utaztatás-biznisz (még ha amúgy minden klappolna, és tökéletesen megszervezett is lenne) csak veszteséges lehet.

Persze Pécsett is. Az egyenes elképesztő, hogy a baranyai utasok 37 százalékának kell csak teljes áron jegyet vennie, negyedük teljesen ingyen, míg a többiek valamilyen kedvezménnyel buszozna (erről szóló írásunkat lásd a kapcsolódó anyagok között, jobbra fent.)

Naná, hogy Pécsett is csak a veszteség újratermelése lehet a végeredmény. Azt pedig előbb vagy utóbb valakinek újra és újra ki kell egyenlíteni. Az államnak, az önkormányzatnak, végeredményben pedig nekünk, akik mindennek megfizetjük az árát.

Biztos, hogy ez így rendben van?

Máté Balázs